Budapest, 2012. Alexandra Kiadó, 543 oldal, kiadói papírborítóban, jó állapotban.
"Viszont olyan világba nyert betekintést, ahol az utasok szőrmékbe, drága kalapokba, bársonykabátba öltöztek, és finom bőrcipőt viseltek. Egy selyembe és puha kelmébe bújtatott, elkényeztetett lipegőt, aki nem tudott nyugton maradni, kivitt a gyereklány. May örült, hogy nem hozta magával Ellent, már csak azért is, mert a pici otthon szőtt ruhái nagyon szegényesnek hatottak volna ebben a környezetben, így, hogy maga volt, mindent alaposan megfigyelhetett, s nyugodtan legeltethette tekintetét a gyülekezeten.
Sosem látott még ilyen fényűzően berendezett termet. A fával borított falon csodálatosan faragott virág- és levélmotívumok ékeskedtek, Joe biztosan tudná, hogyan készültek. A feje felett elektromos árammal működő csillárok csüngtek alá a finoman megmunkált fehér gipszstukkókkal díszített mennyezetről.
Azért áll minden ajtónál utaskísérő, hogy a magafajtákat bizonyosan visszakísérjék a helyükre. Már az megtiszteltetést jelentett számára, hogy egy helyiségben tartózkodhatott, ha csak néhány percig is, ezekkel a nagyszerű emberekkel. Nem bánta, hogy félreültették. Ez így volt helyénvaló és megfelelő. Az úriemberek és úriasszonyok sokkal többet fizettek, mint ő, jár nekik ez a kifinomult környezet. Itt, az első osztályon egészen más a világ, mint odalenn. Vajon Amerikában is épp ilyen látványos különbség várja, vagy valóban olyan szabadság uralkodik, mint mondják?
Celeste megjelent az első osztály étkezőjében megtartott reggeli istentiszteleten. Végigjáratta tekintetét az első sorokban ülő hírességeken: a tehetős amerikai feleségeken Bostonból és Philadelphiából, a New York-i társaság krémjén, az Astorokon, Guggenheimeken, Widenereken, felismerte Walter Douglast, a Quaker Oats gyár alapítóját, aztán az akroni Beacon Journal lapjairól ismerős arcra lett figyelmes, a férfi Párizsból tért haza feleségével. A világ néhány leggazdagabb embere külföldre látogatott. Grovert biztosan lenyűgözné útitársainak névsora. A helyiség sokkal inkább emlékeztetett bálteremre, mint templomra. A kapitány komoly erőfeszítést tett, hogy minden igényt kielégítő istentiszteletet tartson, de Celeste-et ettől még inkább elfogta a honvágy."