Lev Tolsztoj: Anna Karenina I-II.

"A hideg futott végig a hátán, ha az efféle részletekről gondolkozni kezdett. Nem volt semmi kételye, hogy sem az élet megnyújtására, sem a szenvedések könnyítésére semmit sem lehet tenni. De a beteg érezte, hogy Levin minden segítséget lehetetlennek tart, ez fölingerelte. S épp ezért még rosszabbul érezte magát. A beteg szobájában lennie kínos volt, ott nem lenni még kínosabb. A legkülönfélébb ürügyekkel szüntelenül kiment, s minthogy egyedül maradni nem volt ereje, megint csak bejött.
Kitty egészen másképp gondolkozott, érzett és tett. A beteg láttára szánalom fogta el. S ez a szánalom az ő női lelkében egyáltalán nem azt a borzadást és undort váltotta ki, amit az urában; neki cselekednie kellett, állapota minden részletét kiismerni, segíteni. S minthogy a legkisebb kételye sem volt, hogy segítenie kell rajta, abban sem kételkedett, hogy ez lehetséges, s rögtön hozzá is fogott a munkához. Ugyanazok a részletek, melyeknek már a gondolata is borzalmat keltett az urában, az ő figyelmét rögtön magukra vonták. Orvosért, patikába küldött, a magával hozott lányt és Marja Nyikolajevnát söprésre, mosásra, portörlésre fogta; maga is elmosott, kiöblített valamit, valamit a takaró alá rakott. Parancsára valamit behoztak, mást meg kivittek a beteg szobájából. Ő maga többször is átment a maguk szobájába; nem hederített a szembejövő urakra; lepedőt, huzatot, törülközőt, inget szerzett és hozott be.
Az inas, aki az étteremben a mérnököknek az ebédet szolgálta föl, egypárszor haragos arccal jött föl a hívására, de nem tudta a parancsot nem teljesíteni, olyan kedveskedő állhatatossággal adta ki, hogy sehogy sem lehetett faképnél hagyni. Levin mindezt nem helyeselte. Nem hitte, hogy a betegre ebből bármiféle jó származhat. A legjobban attól félt, hogy Nyikolaj megharagszik érte. De a beteg, bár látszólag közönyös volt iránta, nem haragudott meg, csak szegyeiké magát; egészben véve mintha inkább érdekelte volna, mit csinál körülötte. Amikor Levin a doktortól, akihez Kitty elküldte, visszajött, épp abban a percben nyitott a betegre, amikor Kitty rendelkezései szerint a fehérneműt cserélték rajta. Hátának hosszú, fehér váza, a hatalmas, kiugró lapockák, a kilátszó bordák és csigolyák meztelenek voltak."