Lovas Márton(szerk): A hajdúsági tájvédelmi körzet

"Jelenleg az Alföld erdeinek 30,6%-a akác, 40,2% nemesnyár és fenyő, s mindössze 14,1%-a tölgy. Az akác és a többi tájidegen fafaj a térség élővilágát, tájképét elszegényítetté (- nem kell hozzá ökológusnak lenni, hogy megérezzük a döntő különbséget, amikor a tölgyerdő templomából átérünk egy silány, madárdal nélküli, gyomos akácosba, vagy mértani rend szerint telepített nyárültetvénybe -) hiszen a nehezen lebomló akácavar nem képes az erdei talaj megfelelő humuszutánpótlására, miközben nitrogén felhalmozódást, s erős gyomosodást okoz. Ráadásul az erdők vágás utáni kituskózása és mélyszántása nyomán nagyrészt eltűntek az aljnövényzet díszét jelentő hagymás-gumós-gyöktörzses növények pl.: a sáfrány, vagy az egyhajú virág).
A természetes táj pusztulásának folyamatára a koronát a természettel még viszonylag összhangban élő kisparaszti életformát felváltó nagyüzemi gazdálkodás erőltetett és átgondolatlan meliorációi, gyep-gabonaváltó programjai, kemizálása tették fel. Ennek nyomán sok vízállás, homoki rét, és legelő tűnt el örökre - értelmetlenül.
Bár a táj a változások ellenére napjainkig sokat megőrzött ősi képéből, az erdők, legelők, rétek és szántók változatos hangulatából, az eredeti természet - a homokpuszták, láprétek, fűzlápok, keményfás ligetek, pusztai és gyöngyvirágos tölgyesek - a fent leírt folyamatok hatására szigetszerű maradványfoltokra húzódott vissza. Ennek következménye a tájvédelmi körzet szétszórt, mozaikos jellege.
A tájvédelmi körzethez tartozó S28 védett területet az alábbi települések határaiban találjuk meg: Álmosd, Bagamér, Debrecen, Hajdúbagos, Hajdúsámson, Hosszúpályi, Létavértes, Monostorpályi, hyírábrány, Nyíracsád, Újléta, Vámospércs. A későbbi fejezetek részletesen taglalják ezen területek értékeit, ezért a jobb eligazodás kedvéért vegyük sorra őket.
- Álmosd és Bagamér határát É-ról D-felé szeli át az un. Kék-Kalló, vagy II. számú főfolyás, melynek völgyében (1) szinte valamennyi jellegzetes nyírségi élőhelyet megtaláljuk a nevezetes Daru-hegyek (vagy Malomgát) homokbuckáitól, s a Kokadig elnyúló Daru-lápok nyírvízlaposaitól a különlegességnek számító ezüsthársas tölgyesig, mely egy meredek buckaoldalt borít. A területhez közel, de már Vámospércs határában találjuk azt a néhány kis homoki tölgyes foltot (2) melyek utolsó hírmondói a térség ilyen típusú erdőségeinek.
- Debrecen mellett a város hajdani birtokai: Bánk, Haláp, Pác, Nagycsere és Fancsika erdei még ma is őriznek néhány őshonos erdei és réti társulást, így a Nagycserei kőrises arborétumot (3) a Gúthi-ér melletti keményfás ligeterdőt (4), melyet még Soó Rezső javasolt védettségre, a ha-láp-széli Rauchbauer-tölgyest és környékét (5)."