Lovassy Sándor: Magyarország gerinces állatai és gazdasági vonatkozásaik

Zoológusok, mezőgazdák, erdészek, kertészek, állattenyésztők, halászok, vadászok, és állatkedvelők használatára

Budapest, 1927. Kir.M.Természettudományi Társ. 895 oldal, 387 szövegközti képpel illusztrálva, kiadói félvászon-kötésben, gerince restaurált (megerősítve), a kötéstáblákon foltok, lapjai tiszták. Összességében, stabil, jó állapotban.

Ritka természettudományi munka!!

A könyv a korabeli Magyarország nagy jelentőségű természetrajzi munkája volt. Fekete István legismertebb művének a Tüskevárnak főhőse Tutajos (Ladó Gyula Lajos) is mindig ebből a könyvből tájékozódott a berek állatvilágáról, miután nagybátyja István bácsi a gazdaság főagronómusa figyelmébe ajánlotta.

"Az állatvilág (regnum animalia) nagyszámú alakjának kisebb-nagyobb csoportokba történő foglalása, osztályozása a könnyű eligazodás és meghatározás céljából nélkülözhetetlen. Az állatok különféle nézőpontok szerint csoportosíthatók rendszertanilag, mint ahogy azokat idők folyamán tényleg más és más elvek szerint osztályozták; régebben a csoportosítás pusztán a külalakbeli sajátságok szerint történt, majd keletkeztek csupán bonctani, majd ismét csupán embriológiai, vagy ökológiai tényeken alapuló rendszerek. A mai, legtermészetesebbnek látszó osztályozás elve az, hogy az egyes csoportok jellegeinek megállapításánál egyetlen nézőpont nem lehet az irányadó, hanem a jellemző tulajdonságok helyesen csoportosított összege. Ily alapon helyezhetjük csak a rokon csoportokat megfelelő természetes sorokba s közelíthetjük meg legjobban az állatvilág származásfájának előtüntetését. Az osztályozás különböző fokozataira a használat bizonyos mesterszavakat állapított meg. Ezek között a legfontosabb a rendszertani kutatások kiinduló pontjául szolgáló faj (species) fogalma. LINNÉ a mai osztályozási módszer megalapítója, mint aki az állatvilágot először osztotta fel nagyobb részletességgel magasabb és alacsonyabb értékű fokozatos csoportokra, a XVIII. század közepe táján kiadott s még életében tizenkét kiadást ért "Systema Naturae" című munkájában a mózesi fajállandóság elmélete alapján állott, vagyis a faj fogalmát a teremtéssel, tehát természetfölötti erővel hozta kapcsolatba, amellyel karöltve járt a fajok változhatatlanságába vetett szilárd meggyőződés is. Úgy vélte, hogy a fajok önmagukban zárt egységei a rendszernek s ebből kifolyólag a faj, szaporodásával, teljesen egyforma egyéneknek ad létet, vagyis annyi faj van, amennyi kezdettől fogva teremtve lőn (Species totsunt diversae, quot diversas formas ab initio creavit infinitum ens")."