Méliusz Antikvárium Antik könyvek, használt könyvek, régikönyvek

Makkay-Mócsy: Erdély története I-III.

Budapest, 1986. Akadémiai Kiadó, 1. kötet: A kezdetektől 1606-ig, 2. kötet:1606-tó l1830-ig, 3. kötet: 1803-tól napjainkig, fekete-fehér és színes képanyaggal, kihajtható mellékletekkel, kiadói, egészvászon-kötésben, védőborítóval, jó állapotban.

Kiadó:
Akadémiai
Kiadás éve:
1986
Kiadás helye:
Budapest
Nyomda:
Akadémiai
ISBN:
963-05-4203-X
Kötés típus:
egészvászon
Terjedelem:
1945
Nyelv:
magyar
Méret:
17x24.5cm
Állapot:
Súly:
4573 g
5490 Ft


"Ha Eutropius állításának hitelességét kétségbe akarnánk vonni, akkor megvizsgálandó: Dacia lakossága akarta-e az átköltözést. Nem mintha a lakosság esetleges ellenzése meggátolhatta volna a hivatalos rendelkezés eredményes végrehajtását. A népesség jelentős részét a katonaság és családtagjaik alkották. A katonaság számára az áttelepítés nem szándék kérdése volt: egységeikkel együtt el kellett hagyniuk Daciát, családjaik pedig követték őket. A birodalomnak az elnéptelenedés miatt a lakosságra minél teljesebb számban szüksége volt: ez azonban Dacia kiürítésénél nem kényszertelepítést jelentett. Milyen érdeke fűződhetett a lakosságnak, főként a latinul beszélő római polgároknak ahhoz, hogy a kiürítés után a fosztogatásoknak, megszállásnak kitett és szemükben a barbárság állapotába visszasüly-lyedő, védtelen területen maradjon? A többi tartományban a menekülés dél felé a birodalom hanyatlásakor, az 5. század elején magától is megindult, noha védelemre vagy letelepedésre a menekültek akkor már nem vagy alig számíthattak. A latinul és görögül, esetleg szírül beszélő római polgárok, számára a Dunától északra maradás aligha jelentett perspektívát, amikor korábbi lakhelyüktől nem sokkal távolabb a birodalom biztonságos és kulturált körülményei közé kerültek, ahol védelmükről gondoskodtak. Még az sem tételezhető fel, hogy az esetleg kevéssé romanizált, tehát latinul nem beszélő dák jellegű töredék népesség ragaszkodott volna az egykori provinciához. A forrásokból igazolható gyakorlat ennek az ellenkezőjét bizonyítja. A 2. század végén a szabad dákok két alkalommal kérték a betelepítésüket a birodalomba: a markomann háború végén egy ismeretlen számú kontingens és egy 12 ezer fős csoport ezt elnyerte. Korábbi kérésüket cáfolva, most, hátuk mögött a gót veszéllyel aligha maradtak a tartományban, noha 50-60 év alatt nem romanizálódhattak. A 2. század óta a birodalom határain élő népek szemében a császárság a jólét és a biztonság „falakkal" körülvett és katonasággal őrzött területe volt, ahová egyre-másra kérték a bebocsátást. "


Illyés Gyula: Lélekbúvár

Fenyvesi István: Időséta - Szentes, Szeged, Szlávok

Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk - 2012.

Herczeg Gyula: Olasz-magyar szótár

Frederick Forsyth: Az afgán

Jenny Randles: Ufók (Hogyan lássuk?)

Nagyrábéi falukönyv 2.

John Grisham: Camino sziget

Magyar Statisztikai Zsebkönyv XI. évf. 1942

Czifferszky István: A gemenci bak és más vadászelbeszélések

Sas Péter: Mesélő képeslapok: Kolozsvár 1867-1919

Pók Lajos: A szecesszió

Madách Imre: Az ember tragédiája

Fekete Gyula: Esztendőre vagy kettőre

Bársony István: Délibáb

Krenner István: Jó játék az akvárium

Wass Albert: Az Antikrisztus és a pásztorok-2001.

Bein Károly: A kis bogárgyűjtő

Guy de Maupassant: Egy asszony élete-A Szépfiú-Péter és János

Olaf Groehler: A légi háborúk története 1910-1980