Márai Sándor: Napló 1958 - 1967

"A part menti út - Monterey és Santa Barbara között, talán kétszáz kilométer - a kaliforniai partrészek egyik andalító szépségű szakasza. Néhol zöld mezők az óceánparton, híres golf-helyek, mint a Pebble Beach. A táj ragyog a fényben. Az óceán nyugodt fensége, a part menti zöldhabos hullámverés, a sziklákon a fehér madarak hóesése, mindenfelé a gránitbérceken a fókák és a tajtékos vízben a bálnák: mindez ünnepélyes, nagyvilágias. Az Atlanti-óceán dűnés, sásos-homokos partja nem ilyen poétikus. Mindenütt a virágzó mimózafák. Erős szél jár, nyers, sós ízű nyugati szél, patetikus széljárat - olyan, mint a Shelley-óda kezdősorának pátosza. Az út mentében egy levélszekrényen, fehér festékkel ez a név: „Miller". Az író, akinek erotikus témakörben fogalmazott könyvei sokáig csak Európában jelenhettek meg - Henry Miller -, most a szexuális ponyva hivatalos bestseller-főnöke. Aggályos szókimondással írt, zavaros bölcselkedéssel megtömött, erotomániát mímelő könyveit most olcsó kiadásokban árulják, és a turisták megille-tődötten látogatják a Big Sur nevű helyet, ahol a szexológus öreg napjaira otthont talált. De ez mind csak üzlet, kiszámított pénzcsinálás.
A kertek sötét mélyén egy-egy magányos, kőből rakott, spanyolos ház. Egy helység, San Simeon, ahol Hearst, a bulvársajtó amerikai nagymestere, különös vurstlit épített: Európából hozatta át a kastélyok köveit, a templomtornyokat, erkélyeket, ritka bútorokat, és felépített a hegy tetején egy százszobás mutatványos parkot, uszodával, katedrálissal,'importált pálmákkal és kaktuszokkal. A táj dombos, ciprusos, toscanai. Santa Mária határában megjelennek a partközelbeh az off-shore-oil nagy gépi szúnyogjai, melyek a tengerszint alatt;, az. iszapos talaj mélyéből szívják az olajat. Útközben egy 'dán település, ahol kőbe vájt fülkékben őrzik a pókhálós palackokat, a ritka kaliforniai borokat. A tulajdonos vállvonogatva mondja, hogy a kaliforniai nép ma is inkább pálinkát iszik, mint bort, mert „az gyorsabban hat..."