Marx József: Jancsó Miklós két és több élete

"Keszi-Kovács László 1941-től készített felvételeket Erdély legkülönbözőbb tájain, de mint ahogy a Néprajzi filmkatalógus (1995) előszava idézi őt: „Budapest ostromakor, 1945-ben mind elpusztult a hozzá tartozó néprajzi gyűjtésekkel, fonográf és decelit lemezekkel, fényképfelvételekkel együtt." (Keszi-Kovács László - néhány korábbi kísérletétől eltekintve - 1958 után kezdett ismét filmezni, s műveinek listája tetemes; erdélyi téma azonban, érthető okokból, nincs köztük.) Bárhonnan is nézzük, kétségtelen, hogy Jancsó Miklós életrajzában ez az első eset, hogy a filmkészítés komoly formában, bár még elméleti módon, egyáltalán megemlíthető...A jurátus olyan stúdium emlékét őrizte meg saját szakmájából, amelynek gyakorlati hasznát aligha látta: Horváth Barna jogfilozófus előadásait látogatta, aki jelszószerűen ismételgette: „Szabadság nélkül nincsen jog." Ami egyébként egy híres Platónhely tömörítése. A Magyar Filozófiai Társaság 1943-ban megjelent kétkötetes-Platóngyűjteményében egyébként több aktuális bekezdés volt olvasható. Például a perzsákról: „[...] a szabadságtól túlzottan megfosztva a népet, s a parancsuralmat a kelleténél jobban gyarapítva, államukból kiveszett a baráti érzület, és a közügyek iránti érdeklődés. S ha ez egyszer odavan, akkor a vezetők tanácskozása nem az alattvalók és nem az egész közösség érdekében történik, hanem saját uralmuk céljait szolgálja, s ha ezt egy kissé is növelni remélik, képesek feldúlni városokat, földönfutóvá tenni barátságos népeket, tűzzel-vassal dúlva, és könyörtelenül gyűlölve őket; ha aztán szükségük lenne arra, hogy a népek őérettük harcoljanak, nem találnak bennük közösségi szellemet, hanem - noha emberek megszámlálhatatlan miriádjait hajtották hatalmuk alá - valamennyi hasznavehetetlennek bizonyul a háború céljaira." Horváth Barna is használta a jog és az „úgynevezett jog" megkülönböztetést (ez utóbbi ott van, ahol - így Platón - állam helyett olyan szervezet létezik, amely párturalomnak nevezhető), s végül aligha mellőzte el felhívni a figyelmet erre a felforgató gondolatra: „Aki azzal, hogy embert akar korlátlan uralomhoz juttatni, a törvények érvényét veszélyezteti, és pártoknak akarja az államot alávetni, s mindezt erőszakosan, törvényellenesen, lázadást szítva cselekszi, az ilyen embert az állam legnagyobb ellenségének kell tartani. Aki pedig, noha nem vesz részt az ilyen üzel-mekben, azonban valamely főhivatalt tölt be az államban, és akár titokban maradnak előtte ezek, akár nem, gyávaságból nem sújt le rájuk hazája érdekében, az ilyen embert hitványságban mindjárt a felforgató után kell besorozni."