Maurice Druon: Korona és méreg

"A hadjáratban való részvételt lényegében területi alapon szervezték meg. A lovag, sőt még a fegyvernek sem vonult soha egyedül hadba: csatlósok, kulcsárok, gyalogosok kísérték. A saját lovukon, saját fegyvereikkel gyülekező lovagok az embereiket is ellátták lóval meg fegyverrel. Csapatukat vazallusaikból, birtokuk jobbágyaiból és alattvalóikból kellett felállítaniuk. A lovaggá ütés magasabb rangsorolást jelentett, és nagyon pontosan meghatározott katonai kötelezettségekkel járt. Az egyszerű lovag, amikor csapatát összeállította és felszerelte, egy magasabb rangú lovaghoz, rendszerint közvetlen hűbérurához, egy lándzsazászlós lovaghoz csatlakozott. A lándzsazászlós lovagok a zászlósurak alá tartoztak, azok pedig a duplazászlós lovagoknak engedelmeskedtek. A duplazászlós lovagok a saját hűbérbirtokuk vagy grófságuk területéről toborzott nagyobb taktikai egységeket vezettek.
A király fivérének, Poitiers grófjának bandériuma egymagában is tekintélyes hadat alkotott: egyesítette Poitou és Burgund grófságok csapatait, ezenfelül szervezetileg tíz zászlósúr tartozott hozzá, többek között Évreux grófja, Anseau de Joinville, a nagy Joinville fia, valamint maga a hadparancsnok, Gaucher de Chátilíon, aki a saját grófságában, Porcienben kiállított csapatai élén érkezett.
Szép Fülöp annak idején nem ok nélkül bízott ilyen fontos hadtestet huszonkettedik évét még be sem töltött második fiára. Poitiers bandériuma tulajdonképpen ellensúlyozta Valois bandériumát, amely Valois, Anjou és Maine katonáiból állott.
A tényleges királyi birtokok területén természetesen egy másik, nagyobb hadiegység gyülekezett. Ehhez tartozott Róbert d'Artois conches-en-ouche-i várbirtoka, valamint a megígért, de meg nem kapott Beaumont-le-Roger grófsága révén.
A városok nem kevesebb hozzájárulásra voltak kötelezve, mint a vidék. A flandriai hadjárathoz Párizsnak négyszáz lovast és kétezer gyalogost kellett kiállítania. A zsoldot kéthetenként a Cité kereskedőpolgárai biztosították. A szállítóoszlophoz szükséges lovakat és szekereket a kolostorokból
rekvirálták.
X. Lajos, mint mindig, most is némi késedelemmel, 1315. július 24-én érkezett Saint-Denis-be, hogy Egidius de Cham-bly apátnak, Franciaország hadilobogója őrzőjének kezéből átvegye az aranyszínű lángokkal telehímzett, hosszú, vörös selyemzászlót, az aranyozott rézrúdra erősített oriflamme-ot.
Az ereklyeként hordozott hadilobogó mellett a király két zászlaja lengett: jobbra a liliomos kék, balra a fehér keresztes zászló.
És megindult a sereg: a nyugatról, délről és délkeletről érkezett hadakkal, a languedoci lovagokkal, Normandia és Bretagne csapataival együtt. Saint-Quentin táján csatlakozott hozzájuk a burgundi hercegség, Champagne, Artois és Picar-dia bandériuma.
A nedves nyár ezen a napon ritka sugarakban tündökölt. A fény megcsillant a lándzsák, a sodronygallérok, a páncélingek, az élénk színűre festett harci pajzsok ezrein. A lovagok az utóbbi idők legtökéletesebb fegyverzetét öltötték magukra. Új formájú, acélból készült koponyavédőt hordtak a sisak alatt, amely így szilárdabban ült fejükön, és a sisaknyíláson át jobban lehetett látni. Vállukat a buzogánycsapások ellen szárnyas váll-lap védte, amelyről lecsúszott a kard éle.
A fegyveresek mögött több mérföldre húzódott az élelmet, a tábori kovácsműhelyeket és az utánpótlást szállító társzekerek sora."