Mirko Vosátka: Természetjárók enciklopédiája

Sátorszövet.

A sátrak alapanyaga. Azokat az anyagokat, melyekből a sátorszövetek készülnek, három csoportba osztjuk. Az átázó anyag mind a vizet, mind a levegőt átengedi, ezért csak korlátozott mértékben használják, és csak különleges előkészítés után. Nagy sátrakat és kocsiponyvákat készítenek belőle. A víztaszító arfyag a vizet nem engedi át, de légáteresztő, a vízhatlan anyag pedig sem a vizet, sem a levegőt nem ereszti át. A három anyag közül a legmegfelelőbb a víztaszító sátorszövet. Általában világos színekben gyártják, hogy elég fényt engedjen át. A víztaszító sátorszövetek tovább osztályozhatók nyersanyaguk, a fonalak vastagsága és a szövésmódjuk szerint. A legtöbb sátorszövet szövésénél a láncfonalhoz és a vetülékhez egyaránt len-, pamut-, műselyem, selyem-, szilon- vagy perionfonalat használnak, de vannak olyan sátorszövetek is, amelyek láncfonala és vetüléke más-más fajta anyagból készül. Homogén sátorszövet a pvc fólia. A szabványok szerint a sátorszövetnek tökéletesen víztaszítónak, megfelelően légáteresztőnek és könnyűnek kell lennie. Mindez a sátor lakhatósága szempontjából fontos követelmény, ugyanis amíg a lakatlan sátorban a páratartalom és a hőmérséklet elenyésző, a lökött sátorban mindkettő jelentősen megnő,
Sátor térfogata. Az alaprajz nagysága és a sátor magassága határozza meg: a piramissátornál négyzetesen a csúcs felé, az A ívelésű sátornál lineárisan a sátor gerince felé csökken. Mivel a sátortérfogat az alapnál a legnagyobb, a sátrak alá sátorpalánkot építünk, hogy növeljük a hasznos térséget. A sátor térfogata szempontjából lényeges a sátor harántmet-
és ilyenkor, ha a sátorszövet nem lenne légáteresztő, a vízpára harmatként lecsapódna a sátor falain. A sátorszövet vízáteresztő képességét a fáncfonal és a vetülék közötti nyílások szűkítésével vagy az esőcseppek becsapódási szögének kisebbítésével csökkenthetjük. A sátorszövetre hulló esőcseppek így szétporlanak a sátor felületén, és saját mozgási energiájával csak jelentéktelen vízmennyiség hatol be a sátor belsejébe. A láncfonal és a vetülék közötti nyílások megtelnek vízzel, a sátprszövet fonalai megduzzadnak, a nyílások leszűkülnek, és ez meggátolja a további cseppek behatolását. A sátorfelület a fonalak megduzzadásával zsugorodik, ezért eső előtt kicsit meg kell lazítanunk a feszítőköteleket, és jól be kell gombolnunk g sátor 'makkgombjait (nedvesen nehezen gombolhatok). A fonalak megduzzadásával a köztük levő nyílások gyakorlatilag teljesen összezárulnak, és a víz kezd lefolyni a sátor felületén. Ilyenkor nem tanácsos a sátor vizes részeit testtel érinteni, mert ezáltal a jelentéktelen nyílásokon „behúzzuk" a vizet a sátorszövet belső oldalára, és ezeken a helyeken a sátor olykor nagyon is érezhetően beázik. Az ilyen beázást csak a sátorszövet kiszárításával lehet megállítani.