Moliére: Hat színmű

"Különben vándor orvos vagyok. Városról városra, tartományról tartományra, országról országra járok, hogy képességemnek való elsőrendű anyagot találjak, vagyis olyan betegeket, akik méltók az én kezelésemre, akiken bemutathatom a gyógytudomány általam felfedezett nagy és mély rejtelmeit. Mert méltóságomon alulinak tekintem, hogy hétköznapi csip-csup nyavalyákkal bíbelődjem, holmi vacak kis tüdőgyulladással, reumácskával, lázacskával, frásztöréssel, fejgörccsel. Nekem nyomós, tekintélyes kórságok kellenek, alapos jó tífuszok félrebeszéléssel, tisztességes, derék himlők, becsületes pestisek, nagyszerűen kifejlődött vízibetegségek, megbízható kétoldali tüdőlobok, mellhártyagyulladással súlyosbítva: ez az én elemem, itt mutathatom meg, ki vagyok én. Igaz örömömre szolgálna, ha az imént felsorolt betegségek mind, mind meglepnék uraságodat, ha megmentéséről már minden orvos lemondana, ha kétségbeesetten már épp a végsőket rúgná uraságod, hogy tanúságot tehessek, micsoda orvosszerekkel rendelkezem én, s mily őszinte óhajom, hogy uraságod szolgálatára állhassak.
ARGAN: Mélyen lekötelez, doktor úr, szíves jóindulatával.
TOINETTE: Mutassa pulzusát. Lássuk csak: úgy versz-e, mint illik? No, majd én megtanítlak rendesen járni. Mi-i? Még szemtelenkedik ez a pulzus? Látom, nem tudod még, kivel van dolgod. Ki az orvosa?