Budapest, 1981. Szépirodalmi Kiadó, 349 oldal, kiadói vászon-kötés, védőborítóval, jó állapotban.
700 Ft
- Feltéve, ha megtalálom a patakot! - nevet Olaf. Összesimul mögötte a zöldellő lombozat. Nincs az a veszedelmes állatcllcnség, amely veszedelmesebb lenne, mint az őserdőben való eltévedés. Ha süt a nap, a gyakorlott vadász biztosan visszatalál a napmutatta árnyék segítségével indulása, tanyája helyére, de ha nincs iránymutató napsütés, az őserdőbe itt-ott betűző fénykéve, baj lehet. A lőszer véges, a tűzrakáshoz szükséges gyufa is, s ha minden elfogy, hiába van víz mindenfelé, éhen pusztulhat az eltévedt. Elég történet forog erről a sokfelől összeverődött boa-vista-i caboclók között.
Az erjesztett cukornácllében érett, szeszes banánt már két napja elhasználtuk, s az eredmény egy ládányi bogár, pillangó, s egyéb rovar. Ezeket rendezgetem, válogatom, amikor lövést hallok á sűrűből. Az ilyen lövések mindig sok gondolatot hoznak. Vajon mi a zsákmány? Három mázsás tapír, vagy kis aguti? Újabb lövés, azután még egy. Három lövés egymás utáji. Ennok már féle sem' tréfa. Felugróm a ládáról, s belefigyelek a sűrűbe. A sűrű néma, s izgalmamban zöld, nőmaságba dermedt falnak látom. Olafot baj érhetts. Három egymást követő lövés a segítségkérés jele. Máris nyakamba kerítem vadásztarsolyom, néhány szükséges horrnit dobok bele, s a nagykaliberű winchesterrel, mindent úgy hagyva a szálláson, ahogy van, nekivágok a sűrűnek. Hangos hahó-hahó kiáltások közben gázolok "előre, követve Olaf útját az itt-ott el vagdalt indák nyomán.
Kétórai keresés után találtam meg Olafot. Ott feküdt az avarom, feje, válla véres, véréből már hangyák dőzsöltek. Mellette hevert puskája, s félig rajta súlyos, friss törésű száraz, vastag ág, rajta elszakadt zöld folyondárokkal. Rázuhant, ahogy alatta elhaladva meghúzhatta az egyik nehéz ágra fonódó liánt. Fclrcgördít-ve a nehéz ágat, a lassan eszmélő Olafot a közeli patakhoz támogattam.
- Sohasem hittem volna - rázogatta Olaf negyedóra múlva még mindig kábult fejét -, hogy ez bekövetkezhet. Mint egy recsegő nagy kalapács, úgy vágott fejbe a rám szakadó ág, s csak rövid időre visszatérő eszméletem alatt sikerült nagy kínnal háromszor kilőnöm puskámat."