Nagy Bandó András (szerk.): Orfűi medvehagyma kincseskönyv

"Erdőszélén, faluvégén a Baranya megyében található Karácodfán élek kisfiammal és száz kecskéből álló nyájammal. Hat évvel ezelőtt, barátom rábeszélésére adtam fejemet a kecsketartásra, később pedig a kecskesajt készítésére. Döntésemet máig sem bántam meg. A hazai és külföldi szakkönyvekből megtudtam és megtanultam, hogy a népi gyógyászat világszerte számos betegség gyógyításában használja a kecsketejet és a kecskesajtot. A világ több részén az antibiotikumok felfedezése előtt a tbc gyógyításának fontos eszköze volt a kecsketej-és sajtkúra. Már az elődeink is tudták, hogy az anyatej pótlására a kecsketej a legalkalmasabb, mivel összetétele a többi tejhez képest a legjobban hasonlít az anyatejhez. Ismert az is, hogy a tehéntejre allergiások is fogyaszthatják tejét, mert a kecsketejből hiányzik a tejallergiát kiváltó fehérjekomponens. A legújabb kor divatja is hasznot húz az aranyos kecskék áldásos tejéből, mert számos szépségápoló szer egyik fontos alapanyaga a kecsketej, a természetgyógyászok pedig a szervezet méregtelenítéséhez használják a sajtkészítésnél keletkező savót. A sajtkultuszáról híres Franciaországban, a több száz sajtféleség mintegy felét kecskesajtok teszik ki. A közhiedelemmel ellentétben a kecske nem egy buta és ostoba állat, hanem igenis okos, értelmesnek és intelligensnek nevezhető szerzet. Az eredeti életmódjukhoz hasonlatos módon táplálkoznak és mozognak. Mivel az én jószágaim szabadon legelnek, mozgásigényüket maximálisan képesek kielégíteni, étrendjüket pedig kellő bölcsességgel saját maguk válogatják össze. Ezért ők sokkal élénkebbek, egészségesebbek, mint azon kevésbé szerencsés társaik, amelyeket szűk helyre zárva, állandó, egyhangú takarmányon tartanak."