Nemeskéri-Kiss Sándor: ...Hol nem volt...

"A második hajtásnál meredek völgyecskében állottam, előttem hegyoldal lábaserdővel, mögöttem fölfelé vezető meredek part, sűrű fiatalossal. Bal szomszédom lent a völgyben, nagyon messze, jobbról ugyanabban a völgyben, de kissé magassabban állott régi jóbarátom és háborús bajtársam Zsiga. Egyenesen lövő ember, bár fejének és lábának tartása nem egészen kifogástalan, amennyiben előbbit valamikor muszka golyóbisba ütötte, - ami különben nem ártott egyiküknek sem - utóbbit pedig valamelyik disznóvadászaton úgy tartotta, hogy az eltévedt golyó pontosan csizmájába vágódott, ugyancsak komolyabb baj nélkül; éppencsakhogy a varga keresett rajta, orvosoknak már nem jutott. Ragyog minden a télvégi napsugártól, mely a krisztálytiszta, páramentes hegyi levegőben olyan erősen tűz, hogy szinte érzem a barnító erejét, meg zsongító, szinte elálmosító hatását. Az ilyen korai napsütésben benne van az Úristen egész jósága; talán ezért hangolja az embert olyan békésre. Ilyenkor ellenségeinkre is csak szeretettel, mosolyogva (de remélhetőleg mégis elég jól) lődöznék. Az előttem levő lábaserdő felső szélén, a tető irányában sokatígérő bozót, onnét jön majd az istenáldása, ha jön. Jött mégpedig kilenc darab egy kondában, csupa jókora süldő, felnőtt nem volt közte egy sem. Ezért tudtak csak olyan nehezen irányt venni, sokáig még lőtávolon kívül tétovázva szaladgáltak összevissza az oldalban. Végül egyikük rászánta magát és jól meglódult hegyről le, a többi utána. Közelebb eresztettem őket, remélve, hegyről le, a többi utána. Közelebb eresztettem őket, remélve, hogy többet is kiszedhetek belőlük, ami azonban nem sikerült, mert az elsőt kissé hátul lőttem, bebicsaklott, de rohant tovább, úgy hogy második lövésemet is erre kellet tennem, mire begurult egy hóval teli mélyedésbe és ott eltűnt. Ekkora a többi már a mögöttem emelkedő meglehetősen benőtt hegyoldalban szaladt fölfelé a szomszédom Zsiga is tett reájok lövést, melyre - úgy láttam - egyik süldő összerándulva jelzett, hát én arra lőttem, kétszer is; amint utóbb kisült, a sok fa között mindketten hibáztunk."