Pálfalvi Nándor: Hajnali ösvényeken

"Amikor nagyvadra kezdtem vadászni, meghívtak a Bükkbe. Akkor még nem ismertem annyira a bikát, például azt, hogy milyen a testtartása, milyen a szőre. Elmentem vadászni szarvasbőgéskor. Éjjel bőgtek a bikák, legalább ötven-hatvan bika. Csak csodálkoztam, amikor a kísérő vadász az egyik bika hangja után ezt mondta, ez a bika az, ezt keressük mi meg. A hegyoldalban, a cserkészúton mentünk utánuk, de soha nem voltak olyan közel, hogy lőtávolságra lettek volna. Két vaddisznóval találkoztunk útközben, egyikre sem lőttem, azért, hogy meglegyen a bika. Életem első bikája, ez nem kis dolog. Egész délután kísértük a bikát, már esteledett, amikor egy tehén, megy egy bika bement egy körbekerített csemetekertbe. A vadőr előttem öt méterre volt és azt mondta, ott a bika, lőjek. Én azonnal megtámasztottam a puskát, nem látta a bika nyakát és a fejét, de ott állt teljes nagyságban és lőttem. Abban a pillanatban felbukott a tehén, és visszaváltott tőlem olyan ötven méterre a bika. Tehát meglőttem a tehenet a bika helyett. Mindegy, tehenet is lehetett lőni. De ha jobban ismertem volna a bikát, meg kellett volna ismernem a szőréről, testtartásáról, még akkor is, ha a fejét nem látom. Az történt ugyanis, hogy én nem láttam a bikát, a vadőr nem látta a tehenet. Az öt méter távolság kettőnk között elég volt, hogy egyiket ő lássa, a másikat én. Akkor levontam a tanulságot és addig olvastam az irodalmat, míg ránézésre nem tudtam, hogy a bika körülbelül milyen idős, az már nem is maradt kérdés, hogy tehén-e vagy bika. Egyik másik esetből is azt a tanulságot szűrtem le, hogy az ember mindig nézze meg a vadat alaposan. Kaptam egy selejt bikát az egyik vadgazdaságban. Rendkívül szívesen láttak. Kísérőmmel kimentünk oda, ahol szerinte ez a vad éppen legel. Egy magasles volt ott és onnan megfigyelhettük a bikákat. Már ki is néztük, hogy melyik bikát lövöm meg, fel akarom tartani a puskát, hogy célzok, de a bika befeküdt egy bokor mögé. Akkor jobbra néztem, és láttam, hogy körülbelül ötven méterre tőlünk jön egy magányos hatalmas bika. A szelünk rossz volt a bika felé. Meghúzom a vadász kabátját, az odanéz, abban a pillanatban mondja: lőjek!"