Budapest, 1982. Mezőgazdasági Kiadó, 238 oldal, kiadói papírborítóban, jó állapotban.
Nyomda:
Nyomdaipari Fényszedő üzem
1490 Ft
"Hogy tavasszal legszebb-e a természet vagy más évszakban, ízlés dolga. Nekem az ősz a legkedvesebb. Hogy miért? Mert olyan, mint a munkában fáradt ember, aki becsülettel elvégezve feladatát ágyára dől, magára húzza takaróját, a fal felé fordul és mosolygós, nyálcsurgatós, mély álomba merül.
Álmában mindenütt szorgalmának eredményét látja. Cukros sárgán feszülnek a szőlőfürtök szemei. A darazsak nem győzik falni az érett körték húsát. Tompán szottyan a földre a barna magvakat védő gyümölcs. A piros almák fényesen nevetnek a szőlő mezsgyéjén meghúzódó kökénybokrok hamvaskék bogyóira. A völgy ölén fekvő kukoricatábla messze nyúló síkján sárgán zizeg a sok levél, a szárukon földre néző, nehéz csövek lógnak.
Ám, a szomszéd dűlő már a jövőről mesél. Kibújt a friss vetés, zöldje az új tavaszt ígéri.
A rétalj öbleit tarka kikerics színezi, szélén kis patak fut, csobbanásai vidáman játszanak néhány ladikként nagyképüsködő hullott falevéllel. A levelek a völgy karéjától utaznak, ahol már az erdő az úr. A fák százszínü ruhát öltve köszöntik az utódokat. Szállva peregnek a juharok szárnyas magjai. Fürtökbe fogózva úsznak a gyertyán háromujjú termései. De még a komor tölgyek sem restek susogva méltatni kupacsban ülő makkjaik földre koppanását.
És bár minden búcsúzik, még sincs gyász, mert mindenki érzi, hogy a becsülettel elvégzett munka után csak új tavasz jöhet.
Ezért nyugodt és csendes az ősz, csupán az idő ballag benne. Őszinte jóbarát, tudja, hogy a barátság akkor igazán mély, ha még a hallgatás is jólesik, sőt természetes.
Az erdő szélén állva, tekintetemmel még egyszer végigpásztázom a nyugat felé hajló napfényben fürdő tájat, és belépek a fák birodalmába. Olyan „semmit sem akarok, de mindent szeretnék" érzéssel indulok az ösvényen. Vadászni megyek vagy csak sétálni az októberi verőfényben? Majd elválik.
Az erdő cserkészútja a lepergett levelektől tarka. Mégsem bosszant a lépéseimnél zizzenő alom.
Bezzeg, márciusban még a rigót is megszidtam halk cirpenéséért, mert nem hallhattam az esetleg közeledő szalonka korrogó pisszegését."