Raffay Ernő: Trianon titkai

"Az utóbbi években a „szocialista táborhoz" tartozó országok belső válságai, a köztük lévő érdekellentétek felszínre kerülése és a nemzeti kisebbségek sorsának olyan mértékű rosszabbodása egyes országokban, mely őket szülőföldjük elhagyására, menekülésre kényszeríti, irányította rá a figyelmet azokra a kérdésekre, melyeknek történelmi eredetét a trianoni békeszerződésre és következményeire lehet visszavezetni. Néhány éve már folyamatosan jelennek meg a történelmi munkák, melyek Trianon kérdéskörét vizsgálják, azonban mindegyikük a problémakör feltárásának csak egy szeletére vállalkozik. A Trianonról és következményeiről szóló, minden szempontból körültekintő elemzést adó történelmi mű még nem született meg, de talán nem is fog hosszú ideig. Az eddig megjelent munkák is haszonnal forgathatók és hiánypótló jelentőségűek, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy Trianon tragédiáját nem lehet megérteni csak a békeszerződés szövegéből, illetve az azt közvetlenül megelőző tárgyalásokból. Gyökerei a nagyhatalmak, különösen Franciaország magyarellenességében és érdekeiben, az irredenta mozgalmak törekvéseiben és a magyar nemzetiségi és külpolitika tévedéseiben vannak. Közvetlen oka, illetve a lehetőség a trianoni békediktátum Magyarország általi elfogadtatására pedig Magyarországnak az I. világháborúban elszenvedett katonai veresége által adatott meg. A békeszerződés előzményeinek és következményeinek vizsgálatánál különösen nagy figyelmet kell szentelni a nemzeti és nemzetiségi mozgalmaknak. Részint azért, mert már a háborús és békecélok megfogalmazásában is jelentős szerepet játszottak, másrészt pedig azért, mert a szerződés rendelkezései éppen a nemzeti fejlődési folyamatokat szakították meg vagy torzították el.
A magyar nemzeti fejlődés folyamata bizonyos fáziskésésekkel ugyan, de egybeesett a Magyarország területén élő különböző népek (horvátok, szerbek, románok, szlovákok stb.) nemzeti mozgalmaink ébredésével. Az 1848-as forradalom és az 1867-es Kiegyezés eseményeiben formálódó magyar nemzetállam a kor színvonala fölött biztosította a lehetőségeket a területén élő más népek nemzeti mozgalmai számára. A nemzetiségi kérdésben a magyar politikát egyfelől a nemzetiségi törvényekben megnyilvánuló engedékenység jellemezte, mely ugyanakkor nem párosult a magyar nemzeti érdekek következetes védelmével, másfelől a félelem a nemzetiségi mozgalmaktól, mely ugyanakkor lebecsülte az ezekben rejlő elszakadási törekvések lehetőségének veszélyét. A magyar nemzetiségi politika nem tartott lépést a nemzetiségi mozgalmak fejlődésével."