Református templomok Magyarországon

"Református barokk?

A XVII. század református temploma olyan stílust teremtett, amely a reneszánsz helyi tradícióival telített, köznyelvi változatának tekinthető. Amennyiben ez a stílus sajátos irodalmi műveltség eredménye, szorosan kapcsolódik az írott kultúrához, és allegorikus jellege révén - ellentétben a képi ábrázolással, amelynek szemlélete a naiv azonosulást is megengedi -eleve intellektuális, tudatos megközelítést igényel, egyben a manierizmus különös változatának is tekinthető. Nem esik messze attól a stílustól, amely a protestáns irodalom teológiai könyveinek, vitairatainak, bibliakiadásainak díszes címlapjai, lapdíszítő ornamensei és illusztrációi révén került be az országba, s terjedt itt a református nyomdák tevékenysége során. A leggyakoribb emblémák is a könyvekben születtek s jelmondatszerű szövegeket idéznek a szemlélő emlékezetébe. Mindenesetre virágkorában ez a református művészet nem állt egymagában, hanem egy országszerte elterjedt művészeti köznyelv sajátos változata volt. Különösen a Felvidéken máig megtalálhatók emlékei katolikus és evangélikus templomokban is. Ritkábbak a világi emlékek, amelyek nem utolsósorban az erdélyi fejedelmi udvar mára kivétel nélkül elpusztult székhelyeinek mintaképeit követték.
De a XVII. század egy új, Itáliához és a császári udvar pompakifejtéséhez igazodó modernségében reprezentatív, jellegében a katolikus ellenreformációhoz kapcsolódó, földrajzi elterjedésében a három részre szakadt ország nyugati, királyi részéről kiinduló stílus, a barokk megjelenésének is tanúja volt. Nyugat-Magyarország katolikus templomépítészetében és -díszítésében, majd e terület főúri megrendelésein is 1630 tájától megjelennek az új stílus alkotásai. Nagy részük tendenciózusan hangsúlyozott ábrázolás, a szentképnek a tridenti zsinaton meghirdetett reformja alapján."