Richard Rudgley: A barbárok - A sötét kor titkai

"Az V. század elejére a barbár népek a Rajna keleti partján lévő területeket fenyegették, így például a germán vandálok, a suevek, illetve az alánok, akik messzire vándoroltak iráni hazájukból. Ezek a különböző törzsek egy időre szövetkeztek egymással, hogy egy merész támadást indítsanak a rómaiak ellen 406-7 szilvesztere éjszakáján. A krónika szerint ez volt az egyik legkeményebb tél azon a vidéken, még a Rajna is teljesen befagyott. Szilveszter este ekkoriban már keresztény ünnep volt. Azonban a barbár törzsek nem tisztelték a keresztény szertartásokat. Nem ez volt az első és utolsó alkalom, hogy kihasználták a lehetőséget, és egy keresztény ünnepnapon indítottak támadást. Sok keresztény katona megtagadta a harcot az ilyen vallási ünepek alkalmával, de azt már sosem fogjuk megtudni, hogy vajon a mainzi római helyőrség ezért nem tudta-e kivédeni a barbárok támadását, vagy mert túlzottan felöntöttek a garatra. Barbár lovasok és szekerek özönlöttek a Rajnán át, megzavarva a szilveszteri ünnepségeket. A támadó sereg nagyságát úgy 60 000 főre becsülik (ebbe a számba egész családok tartozhattak bele, így a 20 000 fő már reálisabb). Bármennyien voltak is, a mészárlás borzasztó volt.  A barbárokat nem nagyon érdekelték a városi élet vívmányai, amelyek Mainzban is megtalálhatóak voltak. Amint az nyilvánvalóvá vált, bár ellenezték a római uralmat, mégis át akarták venni az infrastruktúrát és a maguk hasznára kiaknázni azt. Ami a 406. szilveszter éjszakáján fosztogató hordáikat illeti, nekik a zsákmányszerzés volt az egyetlen céljuk-nem maradtak a városban, hanem mélyebben benyomultak a Római Birodalomba. A zsákmányt nekik nemcsak a városi emberek aranya és ékszerei jelentették, hanem a finom ruhák, a háztartási eszközök és a vas is-mivel nyersanyagra volt szükségük a rengeteg fegyver és szerszám előállításához."