Ritoók-Sarkady-Szilágy: A görög kultúra aranykora

"Először két olyan emlékcsoportnál tűnik fel, amelynek nincs közvetlen kapcsolata a nagyszobrászattal: a gyakran daedalikus fejekkel díszített lámpákon (új műfaj a bronzkort követő lámpa nélküli századok után) és a nyilván keleti eredetű un. perirrhantérionok-nál (három, ruhás nőalak formájú lábon álló edények, a nőalakok lábánál olykor oroszlánokkal, a daedalikus stílustól távol álló kerek formákkal) (59. kép); példányaik széliében elterjedtek a göröglakta földön, Kisázsiától Szicíliáig, és viszonylag nagy számban kerültek elő a század közepe utáni évtizedekben. Már a VII. század közepe előtt, a daedalikus stílus delelőjén, a monumentális mészkő szobrászat kezdetével nagyjából egy időben megjelennek azonban az első márványból készült nagyszobrok is. De túl messze mennénk, ha ebből a nagyszobrászat kykládikus eredetére következtetnénk: a szigetek kiváló minőségű márványát mindenfelé elszállították, az esetek egy részében — ahogy a következő századból való leletek tanúsítják — kifaragatlan hasábban vagy csak nagyjából kidolgozva; a munkának a szobor stílusát meghatározó, befejező részét, mint még látni fogjuk, gyakran a görög szobrászat nagy központjainak helyi mesterei végezhették, bár olykor a márványnyal együtt kykládikus kőfaragók is érkezhettek a rendelő városba. Mindenesetre kykládikus márványból alighanem helyben készültek a samosi Héraionban talált korai nőalakok (a legkorábbi talán még a VII. század második negyedéből való), és Athénban is egészen az archaikus kor végéig szívesebben használtak szigeti márványt, mint a helyben található hymettosit vagy pentelikonit, a nélkül, hogy ez a helyi stílus kialakulását gátolta volna. A krétai nagyszobrászatban viszont a márványnak nem volt jelentősége."