Robert Graves: Én, Claudius

"Minden áldozatra hajlandó volt, nehogy úgy lássák, mintha ilyen szerepet játszana. Marcellus volt a sértő fél, és Agrippa mindenért őt akarta felelőssé tenni. Úgy határozott, hogy visszavonul Rómából. Felkereste Augustust, és kérte, nevezze ki Szíria kormányzójává. Amikor Augustus kíváncsi volt a váratlan kérés okára, megmagyarázta: azt hiszi, kormányzói minőségben igen jó üzletre tudná rávenni Parthia királyát. Rábeszélhetné, hogy visszaadja a Rómától harminc év előtt zsákmányolt ezredsasokat és hadifoglyokat, ezzel szemben kiadják neki a királyfit, akit Augustus Rómában fogva tart. Marcellusszal való ellentétéről semmit sem szólt. Augustus, akit szintén megzavart ez a dolog, mert hiszen régi barátsága kötötte Agrippához és elnéző apai szeretete Marcellushoz, nem mert arra gondolni, hogy milyen nagylelkűen viselkedik Agrippa, mert ez tulajdon gyengeségének elismerése lett volna, és így ő sem utalt az ellentétre. Gyorsan teljesítette Agrippa kérését, kijelentvén, milyen fontos, hogy az ezredsasokat és — ha ily hosszú idő után még életben van néhány közülük — a foglyokat is visszaszerezzék, s megkérdezte, mikor akar indulni. Agrippa félreértette viselkedését, megsértődött. Azt gondolta, Augustus meg akar szabadulni tőle, mert azt hiszi, hogy csakugyan vetélkedik Marcellusszal az utódlás miatt. Megköszönte kérése teljesítését, hidegen hivatkozott hűségére és barátságára, s kijelentette, hogy kész másnap behajózni.
Nem ment Szíriába. Lesbos-szigeténél megállt, és hadnagyait küldte előre, hogy a gyarmatot helyette kormányozzák. Tudta, hogy lesbosi tartózkodását valami száműzetés-félének fogják tartani, amelyet Marcellus idézett elő. Nem látogatott el a tartományba, mert ha odament volna, a Marcellus-pártiak ráfoghatták volna, hogy Keletre ment hadsereget gyűjteni Róma ellen. Biztosra vette, hogy Augustusnak rövidesen szüksége lesz szolgálataira, mert meggyőződése volt, hogy Marcellus magához akarja ragadni a hatalmat. Lesbos kényelmes közelségben volt Rómához. Nem felejtette el, hogy mire vállalkozott, s közvetítők útján érintkezésbe lépett Parthia királyával, de a tárgyalásokat nem siettette. Különben is hosszú időbe telik, míg jó üzletet lehet kötni egy keleti uralkodóval.
Marcellust városi elöljáróvá választották - ez volt első hivatali kinevezése -, és ebből az alkalomból nagy játékokat rendezett. A színházakat befedette, hogy a nap és eső ne zavarja közönséget, remek szőttesekkel, szőnyegekkel, vásznakkal, lymekkel és bársonyokkal aggatta be a falakat és a piacteret, hatás pompázatos volt, főleg belül, amikor a nap átsütött a 'lymeken és bársonyokon. A sátorveréshez rengeteg piros, sárga-és zöld vásznat használt fel, melyeket a játék végeztével darabokra vágatott és szétosztott a polgárok között ruhák és ágynemű számára. Rengeteg vadállatot hozatott Afrikából, köztük több oroszlánt. A cirkuszi játékok fénypontja ötven marokkói hadifogoly harca volt ötven marokkói fekete hadifogollyal. Maga Augustus bőkezűen járult hozzá a kiadásokhoz, éppen úgy, mint Octavia, Marcellus édesanyja."