Budapest, 2012. General Press, 630 oldal, kiadói karton-kötésben, új könyv.
"A Dufresne család a kikötőben várt és integetett, amíg Hullámok Királynője eltűnt a horizonton. Azután hazaindultak - Deirdre kissé melankolikus hangulatba került, de a rabszolgák ünnepeltek.
León a nőkkel tréfálkozott azon, hogy mit is kezd majd jövővőbeli szabadságával, Amali pedig lelkesen arról beszélt, hogy Libby először mondta ki, hogy hajó, és szinte hibátlanul ejtette ki: au revoir. Senki sem figyelt Bonnie-ra, aki ráérősen, de cb|H figyelte a kikötői nyüzsgést. Ő még nem felejtette el Simáin Nouveau Brissac-i kitörését, és azóta szüntelenül attól félt, hogy az asszony elrabolja Namelokot. Ahogyan ő is pontosan tudta, hogy a fiatal maszáj asszony Jeféhez, és így Mackandalhoz tartozik, Jefe is tisztában volt vele, hogy Bonnié újra dr. Dufresne házában él. A lázadóknak nyilván voltak hírforrásaik, könnyen rájöhettek, hol van éppen Namelok. León és a Dufresne házaspár ugyan azt gondolta, hogy a lázadóknak más dolguk is van, mint hogy gyerekrablást tervezzenek, ő azonban annyira pánikba esett, hogy már komolyan felmerült benne, hogy elhagyja a Dufresne-házat. Eddig azonban nem volt rá lehetősége, hacsak nem akarta Leont is elhagyni. Ez a dolog továbbra is a levegőiben lebegett. Bonnié megengedte ugyan, hogy a férfi udvaroljon neki, de az ágyába nem engedte be. Bármennyire is szerette fa vidám természetű rabszolgát, és bármennyire is vonzódott hozzá — mindazok után, amit a férfiakkal tapasztalt, senkiben sem bízott meg annyira, hogy teljesen átadja magát az érzésnek. Senkiben, Jefén kívül... Megdörzsölte a halántékát. Egyszer és mindenkorra ki kell vernie ezt az őrültséget a fejéből, és komolyan el kell gondolkodnia a Leonhoz fűződő kapcsolatáról. Most, hogy férfi már szabad, biztosan nemsokára szóba hozza a házasságot. Ha akarja, feltételül szabhatja, hogy a férfi menjen el vele és Namelokkal... Leonra nézett, aki széles vállain táncoltatta a boldog kislányt. Ez jó döntés lenne, keresve sem találhatna jobb apát neki - és jobb férjet magának.
A kis csapat éppen a lebuj mellett haladt el, ahol Lennie lakott és dolgozott, Amali kényszeredetten a másik irányba nézett. León is inkább a tengert kémlelte, miközben Libby az újonnan tanult „hajó" szót ismételgette a kikötőbe befutó vitorlásokra mutatva. Egyedül Bonnié figyelte éberen a kocsmát és az ott üldögélő férfiakat - azt hitte, káprázik a szeme, amikor megpillantotta a hatalmas, villogó, világosbarna szemű fekete férfit."