Simon Cox: Dan Brown kézikönyv - A regények mögött rejtőző igazság

"Az egyszerű családból származó, 1215-ben Nápolyban született Pietro di Morrone 17 éves korában lett bencés rendi szerzetes, majd nem sokkal később pappá is szentelték. A Bibliában leginkább Keresztelő János volt számára kedves, aki maga is a vadonban élt, hasonlóan a leendő pápához. Nevét a Morrone hegységről kapta, ahol maga is lakott. A legdurvább szövetből készült ruhákat viselte, övként egy nehéz vasláncot viselt, ritkán evett és egyszerűen, sokat is koplalt. Napjai imával és munkával teltek, nem is vágyott másra, minthogy egyszerű életet éljen teljes magányban, ám a sors nem ezt tartogatta számára.
Hamar elterjedt a híre a szent embernek és sokan köréje sereglettek, hogy életmódjában osztozzanak. Élete vége felé állítólag 36 olyan kolostort alapítottak, ahol az ő példáját követték a szerzetesek. Pápává választása után ezeket a szerzeteseket celesztinusoknak kezdték hívni.
IV. Miklós pápa halála után, 1292 áprilisában a pápai trón több mint két évig üresen maradt. Ebben az időben a bíborosok mai nagy konklávéjához képest a választótanács viszonylag kicsi volt: összesen tizenkét tagja volt, hat római, négy itáliai és két francia egyházi méltóság. Sokat vitatkoztak, féltékenyek is voltak egymásra, s mindannyian máshoz voltak hűségesek és különböztek céljaik is. Hatalmas ellentét volt például Itáliában és Németországban a pápát támogató Guelfek és a német-római császárt támogató Ghibellinek között. A bíborosok egyike sem lett volna hajlandó riválisát a trónra segíteni.
Pietro nem az egyetlen volt Jézus hű követői közül, aki elcsüggedt a tanács tehetetlensége láttán, és egy nap jelenést látott, amely azt jövendölte, hogy az egyház számára drámai következményei lehetnek annak, ha nem választanak négy hónapon belül egy újabb pápát. A középkorban a Pietróhoz hasonló szent emberek látomásainak nagy jelentőséget tulajdonítottak, hiszen úgy tartották, hogy életmódjuk csak még kedvesebbé teszi őket Isten előtt, így ők hallhatják először a kinyilatkoztatásokat.
A konklávé végül úgy döntött, hogy a legjobb kiút a jelenlegi reménytelen helyzetből az lesz, ha magát Pietrót választják meg pápának. Képzeljük csak el a szent életű ember reakcióját, amikor békéjét magas rangú vendégek zavarták meg. Nem törekedett semmire az életben, csak békét szeretett volna, hogy imával és szemlélődéssel tölthesse hátralevő idejét. Ám azt közölték vele, hogy Isten akaratából pápává választották. Biztosan gondolt arra, hogy visszautasítsa az ajánlatot, de alázatosságból mégis elfogadta a rá kirótt sorsot. A 79 éves öreg remete egyik napról a másikra az egyház spirituális és világi vezetője lett. Nem volt azonban túlságosan meglepő, hogy nem volt alkalmas erre a feladatra."