Simonyi Jenő: A sarkvidéki fölfedezések története

"Társai hasonlóan viselkedtek. Ekkor vizrebocsátottak egy csónakot és megmagyarázták nekik, hogy a nagy hajó is olyan eszköz, mint ez. Az S forma nagy jég-vasmacskát és a vastag köteleket igen megbámulták; szerették volna tudni, hogy a kötelet miféle nagy állat bőréből szabták. A hajó födélzetén ismét kiabáltak, mint a gyermekek, szájukat nyitva felejtették és némán, szinte megkövülve bámultak egymásra.
Nem tudták megérteni, hogy a fa, a melyből az árbocz és az egész hajó van, ugyanaz az anyag, mint az a vékonyka kis ág, a mely az ő törpe bokraikon terem. A vitorlákat természetesen nagy bőröknek nézték; szövetet még soha sem láttak. A mi nekik tetszett, azt mindjárt magukkal is vitték volna. Az egyik a kovács üllőjét akarta elemelni, de nem ment olyan könnyen, mint gondolta. Ross a hajó körül levő jégdarabokat akarta velük megszámláltatni, hogy megtudja, meddig tudnak számolni és hányan vannak. Csak tízig tudtak számolni. Mikor azt kérdezte tőlük a tolmács, hogy vannak-e annyian, mint a mennyi jégdarabot a hajóról látni, azt felelték, hogy sokkal többen vannak. Vagy ezer jégdarab úszkált a hajó körül.
Szánjaik és minden eszközük csontból, szíjjakból készültek. Vaspengéket is látott náluk Ross. Tolmácsának azt mondták, hogy nagy vassziklából éles kövekkel törik a vasat; messziről meg is mutatták a hegyet, a honnan hozzák, de már nem mehettek oda.
Csónakot nem ismernek. Tolmács segítségével sok érdekest tudott meg tőlük Ross hazájuk és életmódjuk felől.
Miután Ross az eszkimóktól elvált, a part hosszában folytatta útját. A York-foknál új jelenség kötötte le figyelmét. A parti hegyoldalakon egészen vörös volt a hó; csónakot küldött érte és miután gyenge nagyítású mikroszkóppal megvizsgálták, mindnyájan megegyeztek abban, hogy csak növényi termék lehet a hó között látható sok színes szemecske, melytől vörössége származik."