Sten Bergman: A viharok hazájában-Természettudományos kutatóutazás a Kurili-Szigeteken

"Sanától körülbelül húsz kilométerre északra folyik az Ankorokava-folyó. A beleömlő sok melegforrás miatt vizének hőmérséklete mindig fagyáspont felett van, de nemcsak erről nevezetes, hanem arról is, hogy még télen is sok benne a lazac. Természetesen ezért télen sok ragadozó gyűlik össze a partjain, mert ezek a nyílt vízben gazdag terített asztalra találnak. A hollók, a fekete varjak százai és sokféle sirály tanyázik itt állandóan, s magasan fenn keringenek a hatalmas sasok. Gyakran láttam, hogy ho-nyan csapnak le a vízre s amikor felemelkednek, három-gegyedméter hosszú lazacot visznek a csőrükben. A lazacok ilyenkor nagyon lomhák és könnyű megfogni őket. A mondottakon kívül sok kacsa úszkál a vizén s gyakran jelenik meg közöttük a hattyú is. Természetesen a partokon rókák és cobolyok lesnek a madarakra. Mindez nagyon csábítóan hangzott, s így elhatároztam, hogy januárius végén ide teszem át tevékenységünk színterét.
Januárius 80-án kerekedtünk fel Sanából. Hármunkon kívül csak egyetlen japáni teherhordót és vezetőt vittünk magunkkal. Az idő nem volt valami csábító, de hát időjárás tekintetében a Kurili-szigeteken télen nem szabad igényekkel fellépni, mert a hóvihar itt igazán mindennapos vendég. Indulásunkkor is hatalmas hóvihar dühöngött. Mi ketten svédek síjén, a japániak meg csak úgy gyalogszerrel tartottunk a folyó felé. Mindnyájan körülbelül húsz kiló csomagot cipeltünk — Fudzsimotó kivételével, mert tótum-fakunk nem volt hosszabb gyalogutakhoz szokva, s ezért könnyebb csomaggal kellett útnak bocsátanunk.
A legkényelmesebb út a Sanától körülbelül 11 kilométer távolságban levő Bettobu falun keresztül vezetett. Valaki előttünk már járt ezen az úton a legutóbbi hóesés óta, mert különösen az erdőben, ahol a hófúvás még nem temette be, a nyoma nagyon jól hasznunkra vált, legalább nem kellett töretlen hóban bukdácsolni. Az út a faluig majdnem állandóan ritkás nyirfaerdőben vezet. Az erdő egyhangúságát 4 csak itt-ott enyhíti egy-egy kis csoport vörösfenyö. Az erdő aljanövényzete természetesen itt is legnagyobbrészt bambuszfű. Mindent másfél méter vastag hóréteg borított, de a bambuszfű még ebből a mély hóból is kilátszott, s örökzöld levelei sajátságos ellentétben voltak a tájkép téliességével."