Surányi Miklós: Egyedül vagyunk-Széchenyi élete

"István gróf még néhány napig Bécsben maradt. Barátaival megbeszélte a tavaszi lóversenyek programját, esténként együtt volt barátnőjével, Briegnolli Emmával, az opera táncosnőjével, részt vett a Jockey Club alapítási munkálataiban, s Mr. Baldoghot Angliába küldte, hogy néhány telivért vásároljon. Vagy húsz könyvet is vett, leginkább nemzetgazdasági munkákat, mert úgy érezte, hogy nincs mit vesződnie alkotmányjogi kérdésekkel, ezzel Magyarországon semmire sem megy, ezen a téren a Metternich-féle emberekkel úgysem boldogul, de néhány üdvös gazdasági és pénzügyi reformot talán mégis el tud fogadtatni úgy a bécsi kormánnyal, mint a pozsonyi országgyűléssel. Aztán járt egy építőművésznél, és a cenki kastély átalakításáról beszélgetett vele. Végigjárta a régiségboltokat és a műkereskedőket, mert a cenki kastélyt az angol főúri házak mintájára akarja berendezni. Magához rendelte jószágigazgatóját, Lienberg urat, és megkérdezte tőle, mit szólna egy nagyobb kölcsön felvételéhez. Pénzre van szüksége. Mire? Ki akar utazni Amerikába. Nyolc nap múlva észrevette, hogy a legellentétesebb intézkedéseket tette, a legellentétesebb terveket szőtte és dolgozta ki, s mindent abbahagyott, minden úgy maradt, ahogy volt, s most megzavarodva azt sem tudja, hogy mihez kezdjen. Végül megállapította, hogy a dolgok nem oly egyszerűek, mint ahogy az ember gondolná. Az ember nem tesz soha semmit, az emberrel mindig csak történik valami. December harmadikán ő volt a legünnepeltebb, a legnagyobb és legboldogabb ember Magyarországban, s most ki akar vándorolni Amerikába."