Száraz György: Erdély múltjáról, jelenidőben

"...nem a „harmadik rendet"; a kelet-európai „ébresztőknek" már elnevezésük is jelzi az érzékcsalódást, amely munkásságukra jellemző: hisz igazából ők sem újjáélesztéssel kísérleteznek, hanem polgári nemzetek születésénél bábáskodnak. Vannak közöttük tudósok és fantaszták, nyelvművelő költők és középkori stílusban dolgozó krónikások, naiv hívők és megszállott hamisítók, humanisták és gyűlölködők. De szinte valamennyiükre jellemző a tudatos törekvés: minél régibb, dicsőbb, tragikusabb múlttal ajándékozni meg öveiket, bizonyítva, hogy azok nem alábbvalók másoknál, sőt, különbek szomszédaiknál, de legkülönbek a testvérnépek között is; legfőképpen pedig fönnebb valók mindazoknál, akik valaha is uralkodtak vagy uralkodni akartak fölöttük; és ha némi érték mégiscsak található az „idegeneknél", azt is tőlük kapták vagy csikarták ki.
Franciaországban - de az egység lázában égő németeknél, olaszoknál is - a széttöredezett múltat kovácsolják egységes történelemmé, közös nemzeti célok jegyében; a Lajtán innen viszont a nagyjából egységes múltat kéne kiporciózni a más-más célokért hevülő örökösök között. A magyarság képviselői igényt tartanak a 900 esztendős történelem egészére, azt- tulajdonképpen okkal és joggal - szétparcellázhatatlannak mondván. A baj az, hogy ezt kirekesztő módon teszik: a nemzetiségeknek csak szolga- vagy segédnépekként lehet helyük ebben a kizárólagosan magyar történelemben, vagy legfeljebb az örök „politikai nemzettest" részeiként. Az „engedmény" a koreszmét tükrözi, és mégis - máris - anakronisztikus.
Mivel történeti okok következtében a magyarság van birtokon belül, a többiek csak kettőt tehetnek. Vagy tagadják a kizárólagos magyar érdemet, és megpróbálják kiszakítani a maguk részét az egykori közös örökségből, vagy pedig elismerik ezt a magyar kizárólagosságot, s a foglalást megelőző időkben keresik népük külön dicsőségét, amely egyben a jogalapot is szolgáltatja ahhoz, hogy az egykori hódítótól s a 900 éves rabtartótól visszapereljék őseik jogos örökségét. De mindkét lehetőség feltételezi a fönt említett történeti okok tagadását, el nem ismerését, más - csinált - okokkal való behelyettesítését."