Széchenyi Zsigmond: Denaturált Afrika

"Éjjel végre jót pihentünk, és hat óra tájban elindulunk szerencsét próbálni. Ragadozóknak semmiféle jelét se vettük, még a tegnapi hiéna is elpártolt a környékről. Nincs is a táborban egyetlen falat hús sem.
Zebracsapattal találkozunk. Valamikor korlátlanul vadásztuk őket, hiszen nemcsak oroszlán léprecsalásához kellettek, embereink is igen kedvelték a zebrahúst, többre becsülték az antilop-és gazellafajtáknál. Ujabban csak három zebra elejtését engedélyezi a vadászhivatal, ami persze még csalétekre sem elég. De miután okvetlen szükség van rá, oldalba lövök egy szép kövér csődört.
Mangi megörül neki, meg akarná takarítani a bőrét. Sok mindenfélét, többek között cigarettatartót, írómappát, szemüvegtokot, állólámpa-nyelet, kártyadobozt, öngyújtó-huzatot, övet, nadrágszíjat, képrámát, fényképalbum-táblát tervez belőle. Mindezt egyetlen zebrabőrből? Nairobiban csaknem valamennyi üzlet ilyesféle emléktárggyal van tele, a zebrabőr felhasználásának sokfélesége legtöbb kirakatban tanulmányozható. Minthogy összesen csak három bőrre számíthatunk, magas szintű kalkulációra lesz szükség, hogy a közmondásos kecskének és káposztának egyaránt eleget tehessünk.
Egész nap úton voltunk. Keresztül-kasul autóztuk terjedelmes területünket, a körülményekhez képest vadat is elég szépen láttunk, noha oroszlánnak-párducnak ezúttal sem hallottuk hírét. Bivalynyomot találtunk ugyan, meglehetős frisset, az tehát, némi szerencsével, még kézre is kerülhet.
Zsákmányoltam két újabb vadfajtát is, impalla- és gerenuk-bakot. Mintegy ötven kilós mindegyik. Valamikor a gazellák közé sorolta őket a természetrajz. Újabban már az antilopok közé. Hogy miért teszi ezt, talán ő sem tudja. Annyiféle antilop és gazella lakja Afrikát, hogy ambiciózus zoológusnak valóban nem marad hátra egyéb, egyik-másik fajta átcsoportosításánál, legalábbis átkeresztelésénél. Mert valahány új természetrajz, az állatneveket - főként a latin nyelvűeket - meg-megváltoztatja."