Szederjei Ákos: Őz

"Gumós takarmányt mindig csak egy napi adagnak megfelelő mennyiségben tegyünk az etető végén levő vályúba. Feldarabolása nem szükséges, csak szoktató etetéskor.
A vadgesztenyét törjük darabokra és így szórjuk a vályúba. A bükkés tölgymakkot ugyancsak az etető vályújába adagoljuk. Tárolása szellős helyen, vékony rétegben történjék, nehogy befülledjen és szagot kapjon.
A zab az őz egyik legkedvesebb tápláléka.
Az őz szereti mind a silózott, mind a szárított répaszeletet. Ezt lóhere, lucerna- és borsószalma-kazlak körül elhullott takarmánylevéllel rétegezve silózzuk be.
Az őz etetetőkhöz szoktatása. Az etető lehántolatlan fából készüljön, azt a vad hamarabb megszokja. Az esetleg lehántolt részeket dörzsöljük be agyaggal. A szalmából vagy nádból frissen készült tetőt takarjuk le fenyő-lombbal, hogy színe ne üssön el a környezettől. Ügy méretezzük, hogy az etető teteje alá beférjen az őz és ne csurogjon rá a hóié vagy az eső. Az etetőket szélvédett, napos és jól ellenőrizhető, a vad által is szívesen látogatott helyeken építsük. Előnyös, ha az etető közelében magasles is van.
Mielőtt a hó leesne, szoktassuk a vadat az etetőkhöz. E célból az etetőtől kiindulva sugárszerűen, vékonyán szórjunk szederlevelet, rügyes ágakat, lucernát a vad tartózkodási helyei és váltói irányában. Az etetőkbe is tegyünk kevés lucernát, de ezt egyelőre közbetett rudakkal tartsuk olyan magasan, hogy a vad ne érhesse el. Csak akkor tegyük a lucernát és a lombtakarmányt hozzáférhetővé, amikor a vad természetes táplálkozási lehetőségei lecsökkentek, vagyis lamikor a nagy hó leesett. Ilyenkor azonban gondoskodjunk arról is, hogy a vad a nagy hó ellenére is elérhesse az etetőhelyet. E célból takarítsuk el a havat hóekével, készítsünk megfelelő átjárókat a havon, hogy a vad tartózkodási helyei és az etető közt akadálytalanul közlekedhessen.
Az etetők körül szórjunk el kevés gumós takarmányt, s adjunk némi szemest is az etetővályúba. Kámfor behelyezésével is odacsalhatjuk az őzeket az etetőhöz. Májustól decemberig legyen só is az etetőknél elhelyezett sózó vályúkban és a többi sózóban.
Ha e fejezetben ismertetett módon járunk el, még a kemény teleket is jól átvészeli őzállományunk, az agancsfejlődésben pedig jól megérdemelt öröme lesz a gondos és áldozatkész vadásznak.
A 4. táblázatból láthatjuk, hogy a különféle takarmányok milyen meny-nyiségben tartalmazzák az agancsfejlődésre elsősorban fontos anyagokat, nevezetesen a meszet és a foszforsavat."