Szeley Dezső: Sporthorgász lexikon

"Úszónélküli fenékhorgászatnál (futóólommal) többféle módot alkalmazhatunk. Ha kézben tartjuk a botot olymódon, hogy a zsinór lazán ujjaink között lévén, a kapást a húzáson érezzük meg, mindenesetre azonnal be kell vágni. Lefektethetjük vagy ki is támaszthatjuk a botot. Lefektetett botnál ne feledjük el orsónkat berregőre állítani, mert ez jelzi a kapást. Kisebb halak kapását a lefektetett boton ritkán fogjuk észrevenni. A kitámasztott bot orsóját is állítsuk mindig berregőre. Itt ugyan a bothegy rezgése, meghajlása jelzi a kapást, de komolyabb hal megszólaltatja a berregőt és biztos, ami biztos, hátha kapáskor nem figyeltük a bothegyet. Orsóber-regéskor mindig azonnal vágjunk be.
Másként áll a dolog legyező és forgócsalis horgászatnál. Ha bármilyen csalival legyezünk, a kapás pillanatában már be ás kell vágni. Forgócsalis horgászásnál minden érzékünk! a kezeinkben legyen. Amikor a csalit vagy villantót magunk felé vezetjük, vág reá a hal, csak kis ütést érzünk, ugyanakkor reflexszerűen kell megtörténni a bevágásnak is.
A bevágást ne jellemezze durva erő. A halak szája különbözik egymástól, egyiknek erős állkapcsa van, a másiknak egyáltalán nincs, az egyik ajkai kemények, a másiké lágyak. A durva bevágás sokszor nemcsak a hal, de előké és horog leszakadását is eredményezi. A horog nem mindig akad kellőképen, sokszor csak a hártyás borításokon fogódzik, vagy a puha szájszélben. Ilyenkor a durva bevágás eleve a hal elvesztésével jár, míg az érzéssel finoman kivitelezettnél nem szakad le, fárasztásnál a horog sokszor jól helyezkedik el és a halat ki tudjuk emelni. Az egyedüli hal a csuka, melynél az erélyesebb bevágás helyénvaló.
A tutajos, forgócsalis és legyező horgászatnál jómagam a bevágást csuklóból, mig fenékhorgászatnál könyökből eszközlöm.
A kezdő nem igen gondolkozik, azt hiszi, hogy azt a valamit, ami ott a vízben olyan erélyesen meríti úszóját, legcélszerűbb egyetlen nagy rántással a biztonságos szárazra emelni és csodálkozik, hogy ez tíz eset közül egyszer sem sikerül. Csak ha sokszor figyelmeztetik, jön rá: többet ésszel, mint erővel!
Sajnos, ezt a durva próbálkozást régi horgászoknál is láthatjuk, főként azoknál, akik nem sportolnak, hanem minden áron halat akarnak fogni.
Ne feledd, a hal élőlény! Így csak megsebzed, de nem fogod meg. Tehát hagyd az erőszakot!
Ha a bevágást a kellő pillanatban és finoman eszközöljük, érezni fogjuk, hogy a hal horgunkra akadt. Az a meglepetés első pillanatának elteltével minden erejével menekülni igyekszik. Most kezdődik a sporthorgász legnagyobb élvezete, a fárasztás. Nos, ha már a bevágásnál sem helyénvaló a nyers erő, mennyivel kevésbbé itt, ahol az emberi ésszel, furfanggal szemben a zsákmány életösztöne vívja elkeseredett harcát."