Szentpéterszeg Első Falukönyve

"A földek Péterszegben nem voltak tagosítva. Három forduló volt. Mindenkinek szanaszét volt földje, kisebb-nagyobb darabok. Kertvége, Sóút, Imrelapos, Grízföld, Csohosztó, Kistelekhát, Sóskút, Horgasköze, Kásás, Tejfeles, Tóköz, Mogyorós, Tersenyő, Szőlőskert, ezekben a dűlőkben volt 24 katasztrális hold földünk.
Cs. Nagy Zsigmond 1911-ben született. Nálunk, apáméknál volt cseléd. Ott is lakott. Jó volt a kapcsolatunk. A háború után újonnar. földhöz juttatott lett. Az egykori káptalan földből kapott. Én, mint nagyobt fiú jártam ki hozzá szántani, vetni, ő ezért gyalogos munkát végzett nálunk. A káptalant 1945-ben osztották ki, de a káptalan bizonyos részét már a '14-es háború után szétosztották. A Kallón túl lévő földeket a káptalan a háború előtt eladta. A földosztás után a birtokközpontot széthordták, lebontották az épületeket, abból az anyagból még lakóépületet is építettek a faluban.
A szarvasmarha volt a legfontosabb állat, majdcsak mindenre lehetett használni, utána jött az igásló. A faluban kevés volt az ászvér meg a szamár. Volt sok disznó, de nem ez a fajta, hanem a göndörszőrű mangalica fajta. Árpával, kukoricával, meg a búzának az aljával etették az állatokat. A malac kapott még krumplit és csöves kukoricát is. A malac kijárt a csűrhére. Ménes is volt, meg borjúcsorda, fehér csorda is volt, tarka csorda is volt.
Reggel legelébb már négy órakor hajtották a ménest, utána jött a fehér csordás. Az elhajtotta, de végig a faluban, utána jött a tarkacsordás, aztán csürhés, majd legközelebb a falu alatt, itt a sportpályánál volt a borjúcsorda. A borjúcsordában 5-6-8 hónapos kisborjúk voltak, meg volt köztük nyári ellős tehén is, meg néhány kecske. (Délben meg kellett szoptatni a kisborjút, ezért nem hajtották ki a csordával.)
Ezeken kívül még volt egy kint háló sertéscsoport. Ezek kint voltak a határban. A sertésnek volt egy szabadtéri, nádtetős épülete, és az előtt volt egy karain. Este oda hajtották be a disznókat. Tavasszal, május elején kimentek, majd csak szeptember végén jöttek haza. Némely része olyan hasason került haza, hogy már fialt. Kiment, mint süldő, mire hazajött, fialt. Gulya még most is van, de csürhe nincs. A pásztorokat a falu fogadta."