Szepes Mária: Pszichografológia-Az erővonalak metafizikája

A racionális tapogatódzással szemben ez a látás, a tisztánlátás az, amely a pszicho grafológiát a technikai írás­ elemzéstől megkülönbözteti. A pszicho grafológia sokkal régebbi, mint a modern íráselemzés. A mai grafológia valójában csak az ősi erővonal-mágia egy töredéket kísérli meg életre támasztani. Azok a múltba tűnt, misztikus lények, akik a Földön először rögzítették ábrákba a jelenségeket, ismerték az analógiák, párhuzamok törvényét. Tudták, hogy ábrázolni, kifejezni annyi, mint teremteni, életet adni, sajátos töltésű erőket rögzíteni. Ezek a formák -  ha egyszer megszülettek - élnek, hatnak és tartalmuk szerint kötnek vagy oldanak. Azzal is tisztában voltak, hogy szellemi és lelki energiájuk egy részét hozzákötötték az erővonalkompozícióhoz, s az így olyan mikró töredéket tartalmaz lényükből, amelyből kifejthető az egyéniségüket jelentő titkos formula. Köztudomású, hogy festő- és a szobrászművészek mennyire nem tudnak szabadulni azoktól a formáktól és vonalaktól, amelyekből saját testalkatuk felépült. Ez a tudattalan személyiség-kivetítés sokszor egészen rejtetten mutatkozik csak meg, de ha utána nyomozunk, rájövünk, hogy a művész alkotásának minden figurájában   saját testi és lelki alkata egy-egy jellemző részletét ábrázolja, nem pusztán az emberi alakokban, hanem az állatokban, a tárgyakban, a növényekben, a tájakban is. A művész tehát önmaga szélesebb dimenziójú portréját formálja meg minden művében. S egyedül az alkotó, összefoglaló szellem értheti meg ennek teljes jelentőségét az embernek a mindenséggel való analógiájából. Az én-mikrokozmosz azonos a makrokozmosszal, s ez az azonosság azt jelenti, hogy aki ír, mintáz, rajzol, fest, az e művelet ésszel felfog­ ható részén túl egy olyan tudattalan, misztikus tevékenységet végez, amelyben kifejeződik a lelkisége és szelleme is.