Szívós István:Levelek Biharból-Dedikált!

Csillag a máglyán

Erdély hűséges fia, minden magyarok „szellemi nagyfejedelme" halott. Zord, reménység nélküli időkben műveivel plántálta lelkűnkbe a hitet, óhajtásokat, szerelmet, boldogságot. Magatartást. És felmutatta népének szenvedéseit. Sütő András eltávozott, reánk testálta a Hargita balladáját, örömteremtő és lélekerősítő* műveinek minden gazdagságát. Mireánk hagyta, magyarokra, a délvidékiekre és a felvidékiekre, az erdélyi és anyaországi magyarokra, a tengerek mormolását magányesan hallgató boldog-szomorú magyarokra is a távoli világok partjain.
A számkivetett rodostói Kelemen hűségében, halt meg itt, Budapesten. Nyughelye a marósvásárhelyi temetőben, a Bolyaiak mellett lesz örök mementó.

Kántortanítónak szánta őt a Bethlen Kollégium, magyarok lelki pásztorítója lett, óvó védelmezője Erdély népéhek. A vásárhelyi Rózsák terét 1990. március 19-én elözönlő görgényhodáki és. libánfalvai, pópák által leitatott bányászhordákkal szemben, a Magyar Ház védelmében szemevilágát áldozta népéért. Közéleti szerepvállalásának jelentősége is a legnagyobbikéhoz mérhető. A nacionalista hatalommal szembeni küzdelme példa volt. A semmit nem tiltunk, de mindent megakadályozunk cinizmusának falát kellett áttörnie évtizedeken át. Itteni színházi és író barátai, olykor magyar külügyi futárok csempészték át a román vámhatáron legszebb és legfontosabb műveinek kéziratait. Sütő András varázslatai így kerülhettek a magyar színházak műsorába: a Kain és Ábel, Csillag a máglyán, Advent a Hargitán, Szuzai mennyegző, Egy lócsiszár virágvasárnapja és más művek is. Üldöztetésének legvadabb éveiben a Madarasi Hargita aljában keresett magának nyugalmat. Ott a Kicsi Romlás-tető alatti falucskában mondta neki a sikaszói székely: „úgy búsulok, szomszéd, hogy fellébb már nem lehet." Tömör dráma, író sem fogalmazhatott volna szebben, se jobban. Szekusok figyelték sikaszói magányát is, íróként élte meg, ilyesformán tudatta a jövendővel:"