Tanulmányok Erdély történetéről

"Annyi mindenesetre nyilvánvaló, hogy az újjáépítő munka dandárja a jobbágynépre hárult, a maga faluközösségi szervezeteire támaszkodva ő gyürkőzött neki a hiányok betöltéséhez. Erdély történetének II. kötete e részben örvendetesen utal arra az ismeretanyagra, mint székelyföldi falvak sokágú tevékenységének újabb földtárása nyújtott. A magyar mezőgazdaság történeti kutatásának, amint ismeretes, az 1930-as évek Domanovszky Sándor irányította feldolgozásai adtak új lendületet. Megokoltan került akkor a nagybirtokok gazdálkodásának feltárása a középpontba: ezek működése nyomán jött létre s maradt fenn a feudális kori mezőgazdálkodás legbővebb forrásanyaga. Élénk világot vetett ez a jobbágyság helyzetére is, hiszen az uradalmak termelőtevékenysége legnagyobbrészt a paraszt munkájára épült, s az ő terményszolgáltatásai ugyancsak nagy szerepet játszottak a földesúr jövedelmeiben. Nem maradhatott azonban rejtve a kutatók előtt, hogy a birtokosok iratai egyoldalú, elfogultsággal teljes képet festenek a lenézett jobbágynépről, sőt nemegyszer torzított tükörben mutatják őt. Ennek megszívlelése során kerültek a történeti kutatás hatókörébe az olyan írások, amelyek tartalma a nép köréből eredt, a bemondásra épülő írásba foglalásukat már mások végezték: bírósági emberek, a vármegye vagy az uraság tisztjei, az egyház megbízottai, legjobb esetben pedig maga a parasztközösség által időről időre fölkért írástudók vagy éppen általa felfogadott jegyzők. Így sorakoztak a földesúri irathagyatékok mellé az országos és vármegyei összeírások, a dézsmajegyzékek, az urbáriumok, velük együtt az úrbérikilenc kérdőpontra adott válaszok, melyeket Mária Terézia úrbérrendezése során jegyeztek föl s olvastak el jóváhagyás végett a parasztközösség előtt, nemkülönben a panaszos jobbágylevelek. Nem kívánt továbbá külön megoldást maguk a parasztok írta följegyzések, visszaemlékezések alapul vétele. Rendkívül fontos előrelépést jelentett azután a népi mezőgazdasági munkahelyi színtereivel való közvetlen, estenként megmaradt falútérképekkel támogatott alapos megismerkedés: a faluhatár képe, ennek az idő során végbement átalakulása, a dűlőnevek egyedülálló módon tükrözik a földnek a természeti adottságokhoz igazodó sokágú hasznosítására irányuló paraszti erőfeszítések eredményeit."