Timaffy László: Szigetköz

Aranyászok

A vizek vándorai voltak. A közeli és messzi vizeket járták, hogy kimoshassák a Duna kincsét: az aranyat.
A meder sodrában aranyszemeket is. hord a Duna a kaviccsal, homokkal együtt. A dunai arany főként alpi eredetű, a Magas-Tauernből származik, de a mellékfolyók is, a Vág, a Garam sok aranytartalmú hordalékot hoznak a Felvidékről. A folyóvíz ugyanazt a munkát végzi el lassan, mint az aranybányában a törő-zúzó gépek. Ahogy felmorzsolja, kaviccsá, homokká őrli a kőzeteket, a bennük rejlő aranytelérek a mederbe kerülnek, s együtt utaznak a többi hordalékkal. Az alsószakasz jellegű folyó, mint a Duna is a Szigetközben, lerakja terhét, zátonyokat, szigeteket épít belőle. Enyhe kanyarulatokban, zátonyok öbleiben megcsendesül a víz. Itt ülepszik le az arany, a dió, mogyoró nagyságú kaviccsal, vörös gránáthomokkal együtt. A Duna mindjárt be is takarja iszappal, hordalékkal. Innen kell kimosnia az aranyásznak.
Leletek bizonyítják, hogy már a rómaiak is aranyásztak itt, ezen a vidéken. Megtelepedő őseink tehát régi aranyászhagyományokat találhattak az új hazában. Mégsem itt tanulták a mesterséget, hanem minden valószínűség szerint már hosszú vándorlásaik alatt ismerték meg, s itt csak tovább folytatták. Az aranymosásnak több írott emléke maradt fenn a történelem évszázadaiból. Legrégibbek az Árpád-korból valók. Megparancsolják, hogy minden mosott aranyat a királynak kell beszolgáltatni. Károly Róbert 1327-ben és Nagy Lajos 1351-ben kelt okleveleikkel szabaddá tették az aranyászást. "