Budapest, 1998. Európa Kiadó, 363 oldal, kiadói, karton-kötésben, jó állapotban.
1. Az egyenes adást alakító pszichológiai és formai struktúrák leíró elemzése után mindenekelőtt az a kérdés következnék, hogy a televíziós elbeszélés e műfaja rendes gyakorlatán túl milyen jövővel, milyen művészi lehetőségekkel rendelkezik. Egy további kérdés pedig arra a kétségtelen analógiára vonatkoznék, amely az eset és egy interpretátor (az „ami itt és most történik"-témát bizonyos szabadsággal lejátszó rendező) itt taglalt autonóm döntéseinek hozadékára épülő formaadó művelet és a kortárs művészet azon tipikus jelensége közt áll fönn, amelyet a megelőző tanulmányokban nyitott műnek neveztünk.
A második kérdésre adott válasz segíthet megvilágítani az elsőt. Az egyenes adásban kétségkívül kontaktus alakul ki az ezernyi lehetőségében amorf módon nyitott élet és a plot, azaz a keret közt, amelyet a rendező hoz létre a választott és egymás után vágott események rögtönözött, de egyértelmű és egyirányú kapcsolatainak megszervezésével.
Már láttuk, hogy a narratív montázs az egyenes adás fontos és döntő eleme, olyannyira, hogy struktúrájának definiálásához a cselekmény pár excellence poétikájához kellett visszanyúlnunk, vagyis Arisztotelész poétikájához, amelynek alapján leírhatók a hagyományos drámai és regénystruktúrák, legalábbis azoké a regényeké, amelyeket egyezményesen jólformáltnak tartunk.
De a cselekmény fogalma csak egyetlen eleme Arisztotelész poétikájának, s a modern kritika feltárta, hogy a cselekmény mindössze az események külső szerveződése, amely a tragikus (és narratív) esemény mélyebb rétege, vagyis az akció, a tett megjelenítésére szolgál. Oidipusz, aki a dögvész okait kutatva rájön, hogy megölte apját és feleségül vette anyját, megvakítja magát - ez a cselekmény. A tragikus akció azonban egy mélyebb szinten helyezkedik el, ott bogozódik, örök törvényei szerint, a végzet és a bűn szövevénye, egyfajta domináns világ- és életérzés. A cselekmény százszázalékosan egyértelmű, a tettet ezer többértelműség színezheti, ezer interpretatív lehetőség felé nyithat; a Hamlet cselekményét egy kisiskolás elmesélheti, s mindenki egyet fog vele érteni, Hamlet tettéből azonban tintafolyók eredtek és fognak eredni, mert egy, s mégsem egyértelmű."