Budapest, 1907. Világirodalom Könyvkiadó, 526 oldal, kiadói félvászon-kötésben, a kötéstáblák széle kopottas, a gerince szakszerűen megerősítve, ceruzás aláhúzásokkal és jegyzetekkel, stabil, jó állapotban.
3690 Ft
Vörösmarty Mihály sokoldalú tevékenységet fejtett ki, szerkesztette az Ezeregy éjszaka fordítását, A magyar helyesírás és szóragozás főbb szabályait az akadémia számára. Mikor munkái első gyűjteményét kiadta, a tudományos akadémia elosztotta nagy jutalmát Vörösmarty Mihály és Kisfaludy Sándor közt, majd 17 évvel Zalán futásának megjelenése után, Vörösmarty munkáinak újabb gyűjteményével maga vívta ki az akadémia koszorúját, elnyerte a nagy jutalmat. Amikor ez történt, akkor már hat év óta ismerte az ország azt a költeményt, mely a magyar embernek imádsága fog maradni, amíg magyar szó fog hangzani a földön, ez a Szózat. A Szózatköltője, ez a legszebb, legdicsőségesebb díszítő jelző, amit magyar ember Vörösmartyról elmondhat. Amíg az élet, a költői munkásság, a haza ügyeiért való buzgólkodás így folyt, Vörösmarty szívén is behegedt az egykor sajgott seb; első szerelme, Perczel Etelka, férjhez ment, de házassága nem volt boldog. Vörösmarty tizenhét évig őrizte első szerelme emlékét. Ezernyolcszáznegyvenegyben megismerkedett Csajághy Laurával, akit megszeretett, akiben az elmúlt ifjúság újra támadását találta meg. A szerelem mindenkit ifjúvá tesz és Vörösmarty is a boldogság tavaszában gyönyörködött újra. Mint a szerelmes ifjú, úgy közeledett Laura felé, titkolta érzelmét sokáig, míg végre Laura sógorának, Bajzának megvallotta érzelmét. Tőle tudta meg a fiatal leány, hogy a „Szózat” költője szereti. Szép, sötét szeme, melyhez hollófekete haja oly jól illett, zavartan tekintett sógorára és nem igennel, sem nemmel nem válaszolt sógorának a kérdésére, hajlandó volna-e Vörösmartynak a felesége lenni. Laurából a pajzán, jókedvű leányból azontul merengő lett, azon gondolkozott, vajon boldoggá tudja-e tenni a költőt, akinek a szivét meghódította. A költő szerelme azonban áthatotta őt is teljesen és igent mondott. Vörösmarty 1848-ban március havában Komárommegyében, Csepen, már mint menyasszonyát látogatta meg Laurát és átadta neki nászajándékul azt a költeményt, amelyet már előbb írt hozzá, de még senkinek sem mutatott.