W. Mazák-Z. Burian: Az ősember és elődei

"A szemfogak és a metszőfogak nagysága nem az eszközhasználat következtében változott meg, hanem azért, mert alig volt szerepük a kis magvak megőrlésé-ben. Ugyanakkor az emberszabású majmoknak szükségük van ezekre a fogakra, például a gyümölcsök héjának az eltávolításához. A kemény magvak szétrágására a zápfogak és az előzápfogak alkalmasak, melyeknek a rágófelülete nagy kell hogy legyen. Az előzápfogaknak alacsonyabbá kellett válniuk, és a rágófelületnek meg kellett növekednie. Az egész rágóapparátusnak fokozatosan alkalmassá kellett válnia az ilyen típusú növényi táplálékok fogyasztására. A kemény növényi magvak rágásakor az állkapocsnak nemcsak függőleges irányú mozgást kell végeznie, hanem oldalirányút is, hogy a fogak a kemény magvakat alaposan szétmorzsolják. Az emberszabású majmoknál az állkapocs ilyen irányú mozgását megakadályozzák a nagy szemfogak. Ezért ennek a jellegzetességnek a fejlődés során a Homini-ífóknál el kellett tűnnie. A kemény magvak megőrlésé-hez természetesen nem elegendő az állkapocs és a fogak ilyetén fejlettsége, hanem igen erős rágóizomzatnak is meg kellett jelennie. Ez azután a koponya jellegeire is hatással volt, ami például a járomcsont szélességében fejeződik ki. A Hominidák parabola alakú fogsoríve és a kemény szájpad íveltsége megerősíti Jollynak a nyelv funkciójáról alkotott elméletét is. A táplálékdarabok, amelyeket a fogaknak még tovább kell rágniuk, hogy kisebb darabokra aprózódjanak fel, a nyelv segítségével kerülnek vissza ismét a fogak közé."