W. Somerset Maugham: 3 regény

"Elbúcsúztunk, és megbeszéltük, hogy ősszel találkozunk. De elutazásom előtti napon, az áruházból kijövet, találkoztam vele meg a fiával és leányával; ő is, mint én, utolsó bevásárlásait végezte, mielőtt Londonból elutazott, és valamennyien bágyadtak voltunk a fáradtságtól és a hőségtől. Azt indítványoztam, hogy menjünk mindnyájan a parkba fagylaltozni. Azt hiszem, Mrs. Strickland örült, hogy megmutathatja nekem a gyerekeket, és vidáman fogadta el a meghívásomat. A gyerekek még szebbek voltak, mint a fényképeken, és anyjuk igazán büszke lehetett rájuk. Én még elég fiatal voltam ahhoz, hogy elfogulatlanok legyenek velem, és vígan fecsegtek mindenféléről. Rendkívül szép, egészséges gyerekek voltak. A fák árnyékában igen kellemesen telt az idő.
Mikor egy óra múlva kocsiba ültek, hogy hazamenjenek, én lassan elsétáltam a klubomba. Talán kicsit elhagyatottnak éreztem magamat, és egy kis irigységgel gondoltam arra a derűs családi életre, amelybe bepillantottam. Nagyon szerették egymást. Kis, saját külön tréfáik voltak, mindenki más számára érthetetlenek, amiken remekül mulattak.
Charles Strickland talán jelentéktelen volt azoknak a mértékével mérve, akik mindenekelőtt sziporkázó szavakat követeltek; de az ő intelligenciája tökéletesen megfelelt a környezetének, s ez a körülmény útlevél a siker - s még inkább a boldogság - birodalmába. Mrs. Strickland bájos nő volt, és szerette a férjét. Elképzeltem életüket, amely zavaró kalandoktól mentcsen, tisztességben, úri nyugalomban telt, s amely a két szép, rokonszenves gyermek révén — akik olyan nyilvánvalóan arra születtek, hogy fajuk és társadalmi rangjuk hagyományait tovább virágoztassák - nem volt jelentőség nélkül való. Észrevétlenül fognak megöregedni; látni fogják gyermekeiket felserdülni, kellő időben családot alapítani — az egyikből szép leányka lesz, egészséges gyerekek jövendőbeli anyja; a másikból szép, férfias ifjú, bizonyára katona; végül jólétben, előkelő visszavonultságban, hozzátartozóik szerető gyöngédségétől körülvéve, egy boldog és nem hiábavaló élet után, késő öregségükben sírba szállnak."