Winston S. Churchill: Az angol ajkú népek története

"A kalózkodás állandó foglalkozás lett s az egyház a vad evezősök újra meg újra megtelő kincsesháza. Nagy Károly történetírója, Eginhard feljegyzi, hogy a rajtaütések nem maradtak abba, és a kereszténység fölött a félelem újabb árnyéka jelent meg. Hatékony intézkedések azonban nem történtek, s a portyázás olyan jövedelmező volt, hogy egész Skandinávia rákapott. "Észak e vidám, sudár, bátor daliái", ahogy egy skót mentegetőjüknél olvasható, évről évre nagyobb számban szálltak tengerre, s diadalmasan és értékekkel megrakodva tértek vissza, s minden vállalkozó szellemű férfi és ifjú követte példájukat. Az igazi vihar azonban csak 835-ben tört ki: ekkor már óriási flották-olykor három-négyszáz hajó-eveztek fel Anglia, Franciaország és Oroszország folyóin, s nagyszabású rabló hadjárataik során mindent letaroltak. Dél-Angliát harminc éven át szakadatlanul támadták. Párizst többször megostromolták, és Konstantinápoly is megismerkedett velük. Írország kikötővárosai  a kezükbe kerültek és hatalmukban maradtak. Dublint a vikingek alapították meg Olaf uralkodása alatt. A portyázók most már sok esetben le is telepedtek a meghódított terülteten. A svéd csoportok behatoltak Oroszország szívébe, fennhatóságuk alá vonták a folyó menti városokat, és sarcolták a kereskedelmet. A norvég vikingek, akik még zordabb éghajlathoz  voltak szokva, letelepedésre alkalmasnak találták a skót szigeteket. A Shetland- és Feröer-szigeteken és Írországban is létesítettek kolóniákat. Elhajóztak Grönlandig, jártak Labradoron. Feleveztek a Szt. Lőrinc folyón. Felfedezték Amerikát, de erre nem voltak különösebben büszkék. Britanniában és Franciaországban sokáig nem tudták megvetni a lábukat. A nagy dán invázió-Northumbriába és Kelet-Angliába törtek be-csak 865-ben indult meg, amikor a kontinensen átmenetileg megerősödött az ellenállás."