Witold Gombrowicz: Kozmosz

"Valóbban, nem hallatszott a lélegzése... ha pedig nem aludt, akkor látta, hogy kinézek az ablakon... amiben nem is lenne semmi erkölcstelen, ha nem lett volna az éjszaka meg a madár, a madár az éjszakában, a madár kettesben az éjszakával. Hisz az, hogy kinéztem az ablakon, tagadhatatlanul a madárral volt összefüggésben... és ettől elszégyelltem magam... Ám a túl hosszú és tökéletes csönd meggyőzött arról, hogy Fuks nincsen ott, persze, hogy nem volt ott, senki sem feküdt az ágyában. Félrehúztam a függönyt, de a csillagmiriád visszfényénél Fuks helyén hatalmas pusztaságot találtam. Hova tűnhetett?
Kiment a fürdőszobába? Nem, a víz zúgásához, amit hallottam, nem társultak egyéb zajok. De hisz akkor... mi van, ha a verebet kereste fel? Nem tudom, hogy jutott ez eszembe, de rögtön úgy éreztem, korántsem lehetetlen, nagyon is, elképzelhető, hogy oda ment, érdekelte az a veréb, úgy fürkészett a bokrok körül, mint aki valamiféle magyarázatot keres, és vörös, flegma pofája különösen alkalmassá tette az efféle kutatómunkára, kitelt tőle... hogy azon töpreng, kombinál, ki akasztotta fel, miért akasztotta fel a verebet... na meg hát az is lehetséges, hogy a házat is, egyebek között, a veréb miatt választotta (ez az ötlet már egy kicsit erőltetettnek tűnt, de azért mellékgondolatként ott húzódott a háttérben), egyszóval felébredt, vagy egyáltalán el sem aludt, foglalkoztatta a dolog, felkelt, elment, talán hogy ellenőrizzen valamilyen részletet, hogy körülnézzen éjszaka?... nyomozósdit játszott?... Erre gyanakodtam. Egyre inkább erre gyanakodtam. Amiben végül is nem volt semmi zavaró, bár szívesebben vettem volna, ha Zakopanéi tartózkodásunk nem ilyen éjszakai csa-tangolásokkal kezdődik, másrészt némiképp irritált, hogy megint itt van az utunkban a veréb, keresztezi az életünket, ráadásul játssza az eszét, henceg, mindenáron fontosabb akar lenni önmagánál - sőt, ha ez a hülye valóban odament hozzá, akkor ettől kezdve a veréb egy..."