Zabos Géza: A kacagó harcsa

A három öreg vidáman ült a tűz körül, csillogó szemmel és egyre színesebben mesélték a harcsafogás mozzanatait, öreg János még azt is elárulta, hogy becsapta őket, mert a horogra giliszta helyett lóbogarat rakott és azzal fogta a halat. A halvacsora nagyon ízletes volt. Fogyott a bor is, és amikor már szürkévé mélyült az alkony, a három öreg csendesen énekelni kezdett. Régi dalok szomorkodtak a levegőben, a leselkedő szomszédság néhány öregje megértően bólogatott. Zoltán csendesen ült az anyja mellett. Nézte a feleségét, a gyerekeket, az anyját és a három öreget. Arra gondolt: most kellene megállítani az időt. Most és itt! A szőkévé érett nyár még sok halat adott, de azt a májusi harcsát meg se közelítette egy sem. Ám ez nem zavarta őket. Apró csipkelődésekkel, őszinte kézfogásokkal egyre közelebb kerültek egymáshoz, már mindent tudtak a másik életéről, amit megtudhattak, és elfogták egymást külső máz nélkül is. Már ősz volt, amikor újra mosolygott a falu rajtuk. A határban törték a kukoricát, és a komp alatt a sekély oldalon a révészek az elpergett kukoricaszemeket a szeméttel együtt a vízbe söpörték. A halak odaszoktak, mintha tudatosan etették volna ott őket. Sándorka fedezte fel az új lehetőséget, és csakhamar mindhárman odajártak. Egyik délután Lexi összetörte sokdioptriás szemüvegét. De szép volt az idő, szép volt a víz, Sándorka halat is fogott, igy ő is ott maradt. 30-40 méternyire ületek egymástól a homokpadon. Felettük a komp megrakott szekereket szállított a falu felé, meg csivitelő asszonynépet, akik a törésből hazafelé tartottak. Egy-egy libacsapat sokszor tolakodott már zsinórjaik közé, de mindig elzavarták a hívatlan vendégeket. Akkor Lexi ült a komphoz legközelebb, a lapos oldalon a zsinórok messze benyúltak a vízbe. A libák a komp felől érkeztek és egyikük lába reménytelenül belegabalyodott Lexi zsinórjába. A parton bólogatni kezdett, az orsó felvisított. Lexi keményen bevágott. Egy liba riadt gágogással kivált a csapatból, és harciasan küzdött a zsinór ismeretlen ereje ellen. A többiek a túlsó oldal szelíd békéje felé menekültek. Mindenki látta, hogy az öreg tanító libát fogott, de nevetés helyett cinkos csendben válták a fejleményeket.