Zdenek V. Spinar: Élet az ember előtt

A fejlettebb növények

A fejlettebb nyitvatermők (Gymnospermae) már a perm vége táján jelentkeztek. A növényvilág fejlődésének ősi szakaszát az algák, a Psylophy-tonok és a Cryptógám spórás-edényes növények uralma jellemezte; a középső, a kréta végéig tartó szakaszt a magasabb rendű nyitvatermők uralták, míg a virágos, zárvatermő növények a növényvilág új szakaszának hajnalát jelezték.
A növényvilág fejlődésének döntő jelentőségű ténye volt a nyitvatermők kialakulása, e típus több szempontból is fejlettebb volt, mint a paleozoikumi növények. Azok ugyanis - spórások lévén - csak vízben, vagy legalábbis nedves környezetben tudtak szaporodni, ami természetszerűen erősen korlátozta elterjedésük lehetőségeit. A nyitvatermők már magvakkal szaporodtak, terjedésük nem volt vízhez kötve, s a rovarok közvetítésével is megtermékenyülhettek. A spórás szaporodás hátránya, hogy a spóra egyetlen sejtből áll, viszonylag kevés tartalék tápanyaggal; ezzel szemben a mag számos sejtből áll, s mivel számottevő tartalék tápanyagot biztosít az embrió számára, sokkal jobb lehetőséget nyújt a fejlődéshez. A mag további előnye, hogy burka védi az embriót a káros külső hatásoktól. Érthető tehát, hogy a magvakkal szaporodó növényeknek nagyobb esélyeik vannak a szaporodásra, életben maradásuk lehetőségei előnyösebbek. A petesejt ( a nőnemű ivarsejt) az első magvas növényeken nyitva, fedetlenül fejlődött a sajátosan módosult leveleken, s a magnak nem volt külső burka. A csupasz petesejtű és magvú növényeket ezért nyitvatermőknek (Gymnospermae) nevezzük. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy spórás növények - ahol az életkörülmények kedvezőek számukra - mind a mai napig fennmaradtak.
A mezozoikum elején a leggyakoribb és legjellemzőbb növények a cikászok voltak. Akadtak közöttük magasra nőtt, faszerű törzsűek, más fajok törzse széles, hordószerű volt; ezek levelei hosszúak és rendszerint tollasán szabdaltak voltak (ilyen pl. a Pterophyllum, melynek nevét „szárnyas levelű"-nek fordíthatnánk). Külsőleg nagyon hasonlítottak a fa-páfrányokra vagy a pálmákra. Ezen idő növényei közül törzsfejlődéstani szempontból a legfontosabb családot a bokorszerű vagy fa formájú Bennettitidák alkották. Megjelenésük hasonló volt a cikászfélékhez, de mát megkezdődött a magtok kialakulása, -s más tulajdonságaik is a szárazabb éghajlathoz való alkalmazkodást tanúsítják.