Budapest, 2009. Kossuth Kiadó, 79 oldal, végig színes képekkel illusztrálva, kiadói keménytáblás kötésben, újszerű állapotban.
"Munkácsy Mihály 1844. február 20-án született az akkor még a magyar királysághoz, ma pedig Ukrajna területéhez tartozó Munkács városában, bajor eredetű családban. Keresztlevele szerint Lieb Mihálynak hívták, a Munkácsy nevet 1863-tól használta, de hivatal san csak 1868-tól vehette fel. Édesapja kincstári hivatalnok volt, édesanyja neve Reök Cecília. Négyéves volt, amikor az egész Európán végigsöprő 1848-as forradalmi hullái Magyarországot is elérte. A családnak először a Miskolc melletti Cserépváraljára kellett menekülnie, majd néhány hónap múlva az egész család Miskolcra költözött. A szülök azonban hamarosan meghaltak, először édesanyja, 1850-ben, majd két év múlva édesapja is, így az öt testvért — szétszóródva az országban - az anyai rokonság, a Reök család fogadta be.
Munkácsy anyai nagybátyjához, Reök István ügyvédhez került Békéscsabára aki a szabadságharcot követő megtorlások elől menekült el a fővárosból, s bár nehéz anyagi helyzetben volt, vállalta unokaöccse felnevelését. A szülői szeretetet azonban nem tudta pótolni, s a szétszórt figyelmű, nem túl jól tanuló fiút túlzott szigorral nevelte. Munkácsy életében jelentős változás következett be 1855-ben, amikor nagybátyja, aki szakmát kívánt kezébe adni, továbbtanulási lehetőségként felkínálta neki, hogy választhat a szabó és az asztalosmesterség között. A tizenegy éves fiú az utóbbit választotta, így került Langi Mihály asztalosmester műhelyébe. Az itt eltöltött három év sok szenvedést és-megpróbáltatást hozott számára, mindenekelőtt napi 14 órás munkaidőt, hiányos táplálkozást, minimális pihenést, kevés szabad időt. Ezekről az évekről később részletesen ír visszaemlékezéseiben."