A Nyugat-pannon régió növényvilága

"A meredek, köves-sziklás oldalakon, főleg nyugati és déli kitettségben a bükkösök vagy gyertyános-tölgyesek helyét más erdőtársulások veszik át. Mészmentes kőzeteken, ha a talaj sekély, de nem kőtörmelékes, a térség hegyeiben különböző mészkerülő erdők jöhetnek létre, amelyek közös jellemzője a savanyú talajokat jól tűrő aljnövényzet, például fekete áfonya, csarab vagy korpafűfajok megjelenésével. Amennyiben a felszínen nagy sziklakibúvások akadnak, akkor sziklaerdők, ha mozgó-görgő kőzettörmelék, akkor törmeléklejtő-erdők alakulnak ki. E két típussal főleg meredeken leszakadó gerinceken vagy azok oldalában találkozhatunk. A sziklaerdők ritka (inkább magashegységi) változatában a lombos fafajok helyét az erdeifenyő foglalhatja el. E sziklás erdők speciális igényű növényfajokban gazdagok, itt fordul elő a ritka avarvirág vagy több körtikefaj. A hegyi patakok mentét fent keskenyebb, lefelé szélesedő sávban égerligetek kísérik, melyekben kezdetben hamvas éger, lefelé inkább már mézgás éger uralkodik. Az égerligetek a havasi növényfajok fontos közvetítői, néha a havasi övből származó fajok jó eséllyel telepednek meg a mindig nedves talajokon. Ilyen "patak által közvetített" példák a struccpáfrány, fehér sáfrány, zergebogár, csipkeharaszt megtelepedései a tájban. Egyes lefolyástalan helyeken az égerligetek helyett égeres vagy füzes lápok alakultak ki. Ezek közül sajnos kevés maradt fenn napjainkig, mivel a különböző vízrendezési munkálatok révén többségük tönkrement. Így a Kőszegi-hegység Gósz-völgyének híres tőzegmohás lápjai (ahol a 20.század elején még havasi gyapjúsás is élt) mára jellegtelen, leromlott erdővé degradálódtak. A táj fátlan növénytársulásainak többsége emberkéz műve, de jó részük már évezredek óta létezik a területen. "