Alberto M. DE. Agostini: Tíz esztendő a Tűzföldön

"A gleccsert itt is, mint ahogyan a Sarmiento észak-nyugati oldalán, erdőkoszorú veszi körül. A fák régi morénákon állanak. Hogy a fák közti áthatolás nehézségeit elkerüljük, amellutt a putak mellett mentünk felfelé, amely a hegység lábánál a vöJgy északi részén folyik. Néhány száz méter után a gleccser jégfalánál állunk. Felejthetetlen kép itt az erdőben emelkedő fantasztikus jégfal, valami olyan látvány, amilyent csak a Tűzföldön láthatunk. A jég smaragdzöld színben tündöklik, hol függőlegesen mered felfelé, hol mélyen ki van vájva alul s felette pompás oszlopokká bomlik, mintha gótikus templom oszlopai volnának.
A Negri-gleccser egyike a legnagyobbaknak a Sár-miento-tól délnyugatra fekvő hegyek közt. Ez a hegység folytatódik a Cockburn-csatornától keletre fekvő Breck- nock-félszigeten. Sok, mélyen benyúló tengerág szabdalja össze. Közepes magassága 1000 méter, csúcsait állandóan hó és jég borítja. A Negri-gleccser homloka körülbelül húsz méter magas, egy kilométer széles és előtte folyik körös, körül a gleccserpatak. A patak tükrén mindenfelé jégtömbök úsznak s a partjait is mindenütt a kivetett jég borítja. Fenyegető zúgással indulnak meg a távoli völgyek jéglavinái, mintha nehéz tüzérség ágyúi lennének.
Mint a tüzföldi gleccserek legtöbbje, a Negri is újabbkori visszahúzódás nyomait mutatja. Határozottan fel lehet ismerni a mai végétől néhány száz méterrel előbbre fekvő hajdani homlokmorénát.
A patakparton északkeleti irányban megyünk felfelé, nedves, fűvel és virágokkal borított gleccsertörmeléken. Nemsokára festői tó előtt állunk. A tavat keletről magas meredek hegyek határolják. Spcgazzini-tónak neveztük el, a Bove-expedícióban résztvevő híres professzor tiszteletére."