Almásy László: Levegőben..., homokon...

"A két halálra rémült apróságon kívül az esetnek tehát nem volt tanúja, mégis reggebe a szomszédságban tanyázó nomádok azonnal megállapították, hogy a támadók öten voltak, három tevén és két lóval jöttek, az egyik ló szürke, arra kötözték az elhurcolt sebesültet, a másik pej, annak a háta fel van törve (a támadás előtt a gyilkosok nem messze pihenőt tartottak és átnyergeltek, ezalatt a ló hempergett a homokban) és a tevék hulladéka után megmondták, hogy azok hol legeltek utoljára, ami elárulta a gyilkosok törzsét. A határőr-tiszt a kérdéses törzsnél csakugyan megtalálta a két lovat és elfogta a gyilkosokat, bár azok ügyeltek arra, hogy egy erősen járt kara-vánúton eltűntessék az éjszakai kirándulás kiinduló és visszatérő nyomait.
Egyszer a Déli-Lybiai-sivatagban hiénakutyáktól frissen ölt strucckakast találtam. Visszafelé követtem a hajsza nyomait és mintegy 8 kilométeres távon leolvashattam a sivataghomokról az egész dráma lefolyását. Itt lépkedett a strucckakas teljes nyugalomban, itt megállt és észak felé figyelt, most futásnak eredt..., né hány száz méternyire északra egy homokhullám mögött ott voltak a hiénakutyák nyomai. Két vadkutya kivált a falkából és lassú, hosszú ugrásokkal üldözte a kakast. Az egyik egyenesen mögötte, a másik oldalt, vele párhuzamosan. A vadkutya-falka jó messze oldalt követte a hajszát, úgy használva fel a terepet, hogy a strucc ezeket nem láthatta. Mintegy nyolc kilométer után a falkából, amelyben sok kölyökkutya is volt, hirtelen kivált egy nagy állat. Éles szögben tartott a két társa által üldözött kakas felé. Most valamennyi nyom óriási sebességről tanúskodik, a három vadkutya szinte egyszerre éri el az áldozatot. A végküzdelem alig húsz méter átmérőjű körben játszódott le, a strucc kétségbeesetten kettőt perdült, oldalt és visszafelé ... és itt fekszik átharapott torokkal, szétmarcangolt testtel."