Antos Zoltán: Kézikönyv a sporthorgászatról, 1991.

"A horgászeszközök karbantartása és javítása

A horgászeszközök karbantartására és védelmére fordítsunk minél nagyobb gondot. A meghibásodás rendszerint a gondatlan kezelés (használat) következménye. Lehet-e csodálkozni például azon, hogy sporttársunk orsója előbb recsegő hangot ad, majd a zsineg felcsévélése közben teljesen berágódik, amikor a sporttárs úgy helyefete botját a villás fácska ágába, hogy orsója a part menti homokban feküdt? Nem lehetett volna ezt megakadályozni egy papírlapnak vagy akár egy zsebkendőnek az orsó alá helyezésével?
Mégis a leggondosabb törődés ellenére is előfordulhatnak váratlan kellemetlenségek, amelyeket a helyszínen azonnal ki kell javítani. Ehhez a helyszínen rendelkezésre álló néhány egyszerű szerszám és tartalék eszköz is segítséget ad, de sok esetben csak otthon javítható ki a hiba, vagy javító üzembe kell a meghibásodott eszközt beadnunk.
A horog hegye a köves, sziklás, kavicsos talajjal való állandó ütközés, súrlódás következtében eltompul. Apró horogreszelővel vagy fenőkővel élesítsük ki a horog hegyét. Ez abban áll, hogy a reszelőt vagy a fenőkövet többször is végighúzzuk a hegyrész két oldalán a szakálltól a hegy felé haladva; majd a hegyrész belső oldalát a félkör keresztmetszetű reszelő domború élével munkáljuk meg a szakálltól a hegy felé haladva. Ez utóbbi fenőkővel nem végezhető el annak lapos oldalai miatt, különösen nem a befelé hajló hegyű olasz típusú horognál.
A zsinór elakadáskor, a horog erőszakos kiszabadításakor, de főképpen kavicsos, homokos talajon bevágáskor megsérül: bevágódások keletkeznek rajta. Ha ezek jelentősen meggyengítik a zsineget, azonnal vágjuk le a sérült zsinegrészt. Inkább mi szakítsuk le a sérült zsineget, semmint a horogra akadt nagyobb hal. Sőt minden horgászat megkezdése előtt célszerű a zsinór utolsó 1-2 méterének szakítószilárdságát ellenőrizni. A dobások és a halak fárasztása közben ez a végső egy-két méteres rész van ti legnagyobb igénybevételnek kitéve. Ha a zsinór jelentősen megrövidül, alsó végére kötött alátét zsineggel pótoljuk a hiányt, hogy a dob mindig kellő mértékben legyen zsinórral feltöltve.
A napsugárzás és a víz romboló vegyi hatása ellen nem védekezhetünk. Tudomásul kell venni, hogy a zsinór nem örökéletű. A téli hónapokban glicerines vízben való áztatás sokat segít a zsinór lassú, de elkerülhetetlen öregedésén.
Ha a zsinór felső része pl. több hal fárasztása miatt összesodródik, a sodratokat még a helyszínen pörgessük ki. Nem árt, ha a kipörgetést úgy végezzük el, hogy a zsineget - esetleg teljes hosszúságában - mozgó csónak után vontatjuk. Ilyenkor a zsinór szinte kidobja magából a sodratokat.
A horgászboton a gyűrűk karbantartására kell különös gondot fordítani. A műanyag zsinór átvághatja a lágyabb anyagból készült gyűrűt; az üveg-, porcelán- valamint achátbetéses gyűrűk betétje gyakran eltörik. Az ilyen gyűrűt még horgászás közben távolítsuk el a botról. Otthon azonban kössünk föl új gyűrűt a 79. ábra 1-4-es rajza szerint."