Antos Zoltán (szerk.): Horgászok kézikönyve

"Fektessük tehát az orsóval felszerelt bot fogantyúját az ujjunkra, s keressük meg azt a pontot, amelynél a bot vízszintesen megáll. Ha ez egybeesik az orsó szárá- val, akkor a bot jó tömegelosztású. Néhány centiméter eltéréstől természetesen el lehet tekinteni. Ha nagy az eltérés, az orsófelerősítőt odább kell helyezni. Ha ez nem lehetséges, akkor a bot alsó végében annyi ólomnehezéket kell elhelyezni, amennyi az egyensúly helyreállításához szükséges.
Más a helyzet, ha álló dobú orsót használunk. Ilyenkor az orsó a kéz mögé kerül, a botot az orsó előtt fogjuk. A bot súlypontját itt is hasonlóan állapíthatjuk meg, mint peremfutó orsó esetében. Az orsó megfelelő helyen való rögzítésével, szükség esetén ólomnehezék ellensúlyozásával kell megteremteni a jó tömegelosztást.

A botok típusai

Azok a horgászok, akik a vízpart közelében élnek, még ma is szívesen horgásznak! 4—5 m-es bambuszbotokkal, amelyeket hosszméretük miatt kissé torzítottan, ferdén alulnézetben a 27. ábra a rajza mutat be. Nagy előny, hogy ezeket nem kell több részből összetoldani: a nádbot egy darabban használható, és markolati része is elég, vastag ahhoz, hogy jól álljon a kézhez, ne legyen szükség külön fogantyúra. Az egybebambusz kétségen kívül a legegyszerűbb botkonstrukció.
A modern horgászbotok javarészének hosszúsága 2—3 m közötti. Ezeket többnyire két részből, a hosszabbakat több részből állítják elő. Az egyes részek hosszúsága általában 1 — 1,5 m. A részeket egymásba tolható hüvelyek kötik össze. A 27. ábra többféle bottípust mutat be; közülük a b jelű rövid, fejen át dobó bot, a c jelű kétrészes, könnyű dobóbot, a d jelű műlegyes pisztrángozóbot. Újabban előszeretettel alkalmazzák az egymásba tolható teleszkópos konstrukciót is. Az egyes részek hosszúsága ebben az esetben annyira csökkenthető (400— 500 mm), hogy a bot útitáskában is könnyen elfér (27. ábra, e).
A korszerű botok kitűnő nyersanyaga lehetővé teszi, hogy alsó, vastagabb végük átmérője nemigen haladja meg a 12—20 mm-t. Ezért nélkülözhetetlen a megvastagított fogantyú.
A fogantyú az olcsóbb kivitelű botokhoz fából készül (28. ábra, a), a jobb minőségű botok többnyire parafaborításúak (b). A parafa nagy előnye, hogy jól tapad a kézhez, biztos fogást ad.
A bot fogantyújának átmérője 24—28 mm között váltakozik. A vastag alsó részű (18—22 mm-es) botokon a parafát lemez formájában ragasztják az üvegcsőre (28. ábra, b, I), a vékonyabbakra tömör parafából készített, átfúrt parafagyűrűket ragasztanak (b, 2). Az utóbbi megoldással lehetővé válik, hogy a fogantyút a fogáshoz legalkalmasabb formájúvá esztergálják. Ez főképpen a műlegyes botokon fontos (28. ábra, c).
A fogantyú hosszúsága részben a bot méreteitől, részben attól függ, hogy az orsót a fogantyú melyik részén helyezzük el."