Budapest, 1987. Ifjúsági Kiadó, 241 oldal, kiadói karton-kötésben, jó állapotban.
"Ez és a hindu egymásra licitálva esküdöztek, hogy egész délután nem járt senki más az utcára néző szobában. Olyan határozottan tagadtak, hogy a felügyelő megingott, és már-már hajlott rá, hogy azt higgye: Mrs. St. Clair érzékcsalódás áldozata, amikor a nő sikoltva az asztalon lévő fadobozhoz ugrott, és feltépte a fedelét. Építőkockák hullottak ki belőle. Csakis az a játék lehetett, amelyet St. Clair a kisfiának ígért.
Ez a felfedezés és a nyomorék szemmel látható zavara meggyőzte a felügyelőt, hogy csakugyan komoly az ügy. Alaposan átvizsgálta a szobákat, és minden jel arra mutatott, hogy förtelmes bűntényt követtek el. Az utca felőli szoba, amely nappalinak volt berendezve, kis hálószobába nyílt, amely az egyik kikötői dokk hátára nézett. A dokk és a hálószobai ablak között egy keskeny sáv van, amely alacsony vízállásnál száraz, de dagálykor legalább négy és fél láb magasan víz borítja. A hálószobaablak széles, és alulról fölfelé nyílik. Az ablakkorláton vérnyomok látszottak, és néhány elszórt vércsepp volt a hálószoba fapadlóján is. Az első szobában pedig, egy függöny mögé behányva, megtalálták Mr. Neville St. Clair minden ruháját, a kabátja kivételével. Mindene ott volt: cipője, zoknija, kalapja, órája. A ruhákon nem látszott dulakodás nyoma, másfelől Neville St. Clair hollétére nézve sem adtak támpontot. Nyilván az ablakon át kellett távoznia, hiszen más kijáratra nem bukkantak, a rosszat sejtető vérfoltok az ablakkereten pedig igen kétségessé tették, hogy úszva menekülhetett volna, hiszen a tragédia időpontjában éppen a legmagasabb volt a vízállás.
Most nézzük azt a két gazembert, akinek a jelek szerint szoros köze van az ügyhöz. A hindu előélete igencsak sötét - mivel azonban Mrs. St. Clair elmondása alapján ő már pár másodperccel a férj ablakjelenete után ott volt a lépcső alján, legfeljebb csak mint bűntárs szerepelhetett ebben az ügyben. Védekezése természetesen azon alapul, hogy nem tud semmiről, lakójának, Hugh Boone-nak viselt dolgairól sincs tudomása, és semmiképpen sem tud számot adni arról, miként kerültek oda az eltűnt úr ruhái.
Ennyit az indiai tulajdonosról. Most nézzük ezt a sunyi nyomorékot, aki az ópiumbarlang második emeletén lakik, és aki minden bizonnyal utoljára látta Neville St. Clairt. A neve Hugh Boone, és förtelmes képét mindenki ismeri, aki gyakran megfordul a Cityben. Hivatásos koldus, bár, hogy elkerülje a rendőrségi zaklatást, színleg viaszgyufát árul. A Threadnedele Street bal oldalán, ahogy egy kicsit haladunk befelé, mint bizonyára észrevette, van egy kis beszögellés az egyik falban."