B. Csűrös Emilia: Kisbaconi fenyőfák

"Vízbe áztatjuk és a harmadik napon megkopasztjuk és megsütjük, mint bármilyen más baromfit.
— Három napig? — kérdezte Farkasné. — Ma csütörtök van, akkor holnap kell levágni és vasárnapra meg lehet sütni.
— Igen kérem és az aprólékjából levest lehet főzni. Ha Julcsa levágja és megtisztítja, én szívesen megsütöm.
Julcsa készséggel vállalkozott a pulyka kivégzésére és Jusztival együtt megnyugtatták Farkasnét, egyet se búsuljon, úgy elhelyettesítik ők a mérges Rebit, hogy semmi hiba sem lesz. Akár még egy hétig is otthon maradhat.
Mária látva a helyzet jó kialakulását, nem tartotta szükségesnek beleszólni a dologba, annál is inkább, mert Juditkával már buzgón készültek a kettős vizsgára.
Farkasné teljesen a szobalányra meg a mosogatólányra bízva a konyhát, nyugodtan folytatta napi kedvteléseit és a pulykáról ilyenformán nem esett több szó.
Vasárnap Mária maga takarította ki a gyerekszobát, hogy Jusztinák több ideje maradjon a pulykasütéshez. Mikor a takarító szerszámokkal kiment a konyhába, csodálkozva látta a pulykát egy kisebbméretű mosogató tálban.
— Juszi! kérem, úgy tudom, hogy a három napos áztatás során egészen el kell lepnie a víznek a tollas állatot, ez a tál kicsi ennek a jól megtermett pulykának, hiszen a víz alighogy a nyaka pereméig ér...
— A kisasszony egészen nyugodtan rámhagyhatja ezt a dolgot. Tudom mit csinálok és a nagyságos asszony is bizonyára jól tudja, miért bízta énreám a pulykapecsenye elkészítését és nem a kisasszonyra! — nyelvelt Juszti, mire Mária szó nélkül visszament Juditkához.
Templomba mentek. Szép tavaszi vasárnap volt. A kertes villák valóságos virágbokréták közepén állottak. Az egész világ mosolygós és jókedvű volt."